„És akkor itt van most ez a videó (ha nem töltődne be a blogban, itt az eredeti lelőhelye), amit egy hét alatt közel 2,5 millióan láttak, s amiről szívesen meghallgatnám a megtisztelően nyitott liberális újságírók véleményét is. A hazánkban megszokottnál érzelemgazdagabb megnyilvánulásokat az is indokolhatja, hogy a nyilvánvalóan mise utáni (tehát nem mise közbeni), amolyan kiterjesztett záróéneknek tűnő performanszot olasz kultúrkörnyezetben kell értelmezni. A bejátszott dal legalábbis ezen a nyelven szól, a 127. zsoltár szavai szűrődnek ki: »Ezt a napot az Úristen adta, örvendjünk és vigadjunk rajta.« Később a »dicsőség neked« szövegrész ismétlődik. Ezúton is köszönöm a fordítói közreműködést Kató Eszternek! Ezt a zsoltárt Húsvét vasárnapján szokás énekelni, de biztosat nehéz mondani, mivel a videót feltöltő vietnámi Duy Nguyên egyelőre nem válaszolt a megkeresésemre. A helyszín kissé profánnak tűnik, mintha lakóépületek között, egy udvaron tartották volna előtte a misét. Érdekes látvány, hogy a táncos-dalos átélés hőfoka mintha az életkorral egyenes arányban növekedne, kivéve a »sekrestyés« hölgyet, aki zavartalanul, avagy megérintetlenül pakolja el a liturgikus eszközöket a háttérben.
Szabad-e tehát táncra perdülni liturgikus környezetben? Ha valakiben a látottak alapján ilyesmi kérdés merülne fel, forduljon bátran Dávid királyhoz tanácsért. :) Hogy zavarba ejtő lenne a táncoló papok, apácák látványa? Ezen kevésbé érdemes csodálkozni, ugyanis nem ezt a képet sugallja magáról a katolikus egyház. Jól van-e ez így? Nem tudom. A katolikus, tehát egyetemes kifejezés meggyőződésem szerint magában hordozza a sokszínűséget, a változatosságot. Én mindenképpen örömmel nézem meg újra és újra ezt a felvételt, s bizony eszembe jut ilyenkor, hogy magyar papoktól sem áll távol a misevégi tánclejtés. Aki tamáskodik ezzel kapcsolatban, ide kattintva nyerhet bizonyosságot.”