Létre lehetne hozni a közép- és kelet-európai nemzetek szövetségét

„Mára azonban világossá vált, hogy már nem feltétlenül Nyugat-Európa hordozza a hagyományos európai értékeket, hanem sok tekintetben Közép- és Kelet-Európa. Vagy másképpen fogalmazva: miközben mi évtizedekig a hagyományos európai értékekre vágytunk, addig észre sem vettük, hogy Nyugat-Európa ezeket az értékeket – a balliberális kánont szolgalelkűen követve – részben eltorzította, részben el is hagyta, s egy egészen másféle értékrendet, Európa-képet kezdett el követni.

Csak négy fontos elemet említek: 1. Amíg Európán belül a Nyugat már nem tartja magát kereszténynek, addig Közép- és Kelet-Európa, még ha jelentősen szekularizálódott is, megőrizte a kereszténységhez köthető értékeket. 2. Amíg a Nyugat immáron lemondott a nemzetállamokról, és alávetette-aláveti magát a globális állam, a világkormányzás (nemzetközi pénzhatalom által diktált) és világtársadalom víziójának, addig Közép- és Kelet-Európa az elvesztett nemzeti szuverenitás és függetlenség után éppen most szeretné megélni nemzetállami létét. Mindez teljesen érthető, hiszen ne feledjük, a Nyugat is abban a korszakban (XVIII–XX. század) emelkedett az »egekbe« gazdaságilag és politikailag is, amikor erős nemzetállamokból állt. Csakhogy erről a Nyugat most durván megfeledkezik, s úgy tesz, mintha nem értené, miért ragaszkodnak a közép- és kelet-európaiak újra vagy elsőként megszerzett nemzetállami létükhöz és önállóságukhoz. 3. Amíg a Nyugat az utóbbi húsz-harminc évben egyszerűen sutba dobta a keynesi alapokon álló jólétiállam-koncepciót (amely megteremtette a magas életszínvonalat és az erős középosztályt), hogy ájultan átadja magát a neoliberális piacimádatnak, addig a közép- és kelet-európai elitek gyorsuló ütemben ébrednek rá arra, hogy a nemzetközi pénzhatalom által rájuk kényszerített neoliberalizmus a teljes gazdasági eladósodásukhoz vezet, s ezért szakítani próbálnak ezzel a paradigmával, visszatérve az erős állam gondolatához. 4. Amíg a Nyugat társadalomeszménye alapjaiban megváltozott, s a családról mint konzervatív és avítt dologról az egyéni önmegvalósításra és a szexuális irányultságok totális egyenrangúságára helyezte át a hangsúlyt (lásd LMBT-csoportok és svéd »semleges« vécék), addig Közép- és Kelet-Európában az emberek a hideg kommunista diktatúrákat a családon belül mint végső menedékben húzták ki és »vacogták át«, s ezért a demokrácia időszakában is jobban ragaszkodnak ehhez a »konzervatív« társadalmi alapsejthez.”