„A média manipulál bennünket. És hiába lázadunk ellene, végül kiderül, nagyobb szükségünk van a manipulációra, mint a szabadságra – nagyjából ez a ma mozikba kerülő Az éhezők viadala utolsó részének tanulsága. No meg az, hogy egy mesebeli világban a rendszerváltás mégis elhozhatja a boldogságot.
Sokaknak okozott csalódást Az éhezők viadala tavaly ősszel bemutatott harmadik epizódja, A kiválasztott – 1. rész. A Suzanne Collins sikerkönyveit feldolgozó mozifilmsorozat a regénytrilógia kompakt világát négyrészesre dúsította, kettébontva az utolsó kötet történetét. A végeredmény ennek köszönhetően egy izzadságszagú, erőtlen harmadik film lett, amelynek a rekordbevételen túl csak annyi volt a szerepe, hogy a nézőt becsalogassa a most mozikba kerülő fináléra, A kiválasztott 2. részére. (...)
A fináléban a lázadók már a zsarnok Snow kapuján dörömbölnek, ám a határok jó és rossz között elmosódnak, már nem egyértelmű, ki kit manipulál. Az ostrom, a lázadók szabadságharca is viadallá, s így tévéműsorrá válik – mindkét oldalon. Hiszen, mint kiderül, a manipulációra mindenkinek szüksége van. Nagyobb szüksége, mint a szabadságra. A zsarnok megdöntése új zsarnokot szül, aki folytatná a rettegve csodált viadalt, hogy kielégítse a nép vágyait. Egy rendszerváltás – állítja a film –, ha csak az uralkodó osztály cseréjéről szól, sosem hoz igazi változást. Persze egy mesebeli drámába nem fér bele egy ilyen magyarázat.”