Az Iszlám Állam és a muzulmán jog

„A Saría mint törvénymű – amelyre az Iszlám Állam hivatkozik – nem egy fejletlen és erőszakos jogi munka.

Bár a jelenlegi nyugati eszmék döntő többsége nem hatja át, hiszen évszázados fejlődés következtében munkálódott ki egy eltérő kulturális közegben. Így például az egyenjogúság elve sem érvényesül. Elsősorban különbséget tesz vallási alapon, e szerint más szabályok vonatkoznak a muzulmánokra és a nem muzulmánokra. Másodsorban a muzulmánokon belül is különböztet nemi szempontból, differenciálva nők és férfiak jogosítványai és kötelezettségei, illetve a kiszabható szankciók szerint. Érdekes kérdés az iszlám jog, pontosabban a Saría hatálya. A Saríának ugyanis nincs területi hatálya, a személyi hatályt pedig nem állampolgárság alapján határozza meg, hanem vallási identitás alapján. Az iszlám jog a muzulmánokra vonatkozik, hasonlóképpen például a kánonjogra, amely a katolikusokra, azzal a különbséggel, hogy az iszlám jog mellett ott van az állam(ok) érvényesítő és kényszerítő ereje. A Saría jog tehát minden muzulmánra hatályos, éljen bármelyik állam fennhatósága alatt, de nem vonatkozik a más vallásúakra, ezért értelemszerűen ők ez alapján felelősségre sem vonhatóak. Itt jelentkezik az Iszlám Állam Saríával való érvelésének egyik fontos jogi hibája. Nincs meg a jogalapja a számonkérésnek. (...)

A hit erőszakos terjesztése céljából indított háború összeegyeztethetetlen az iszlám lényegével, ugyanis a Korán szerint senkire sem lehet ráerőszakolni a hitet. Ha az iszlám vallás követése nem mély meggyőződésből, és az egyén szabad választásából fakad, az nem lehet őszinte hit, csupán képmutatás. Az erőszakos hittérítés tehát bűn és jogtalan eljárás. A Korán szúrája szerint: »Nincs kényszer a vallásban!« (Korán 2: 256) Továbbá: »És mondd (Mohamed): Ez az igazság, mely Uratoktól van (a Korán). Aki akarja higgyen benne, és aki nem akarja az ne higgyen« (Korán 18: 29).