Kommunikációs terror

„Miközben csak ­Hajdu János főigazgatót érték bírálatok. Ő hagyott jóvá olyan közleményt, ő adott olyan nyilatkozatokat, amelyekkel azt sugallta, hogy iszlamista terroristákat kaptak el. Ha valaki arról beszél, hogy a párizsi merényleteket követő fokozott felderítő tevékenység után, »kiemelten védett személyek biztonsága érdekében bevezetett operatív intézkedések során« hajtottak végre akciót nemzetközi szálakkal is rendelkező ügyben, akkor nem lepődhet meg, ha mindenki nagy fogásra gondol. És azon sem csodálkozhat, ha elkerekedik az emberek szeme, amikor kiderül: a bíróság nem terroristaként, hanem világháborús fegyverek illegális gyűjtőiként azonosítja az elfogottak egy részét.

Mindegy is, hogy a félreértés csúsztatás vagy kommunikációs dilettantizmus következménye. És akkor arról nem is szóltunk: esetleg mégis terroristákról van szó, csak erről előbb nyilatkozott a főkommandós, mint hogy ezt igazolni tudták volna. Mindezek után a sajtót is szapulva robbant a belügy a hírrel: tényleg nagy volt a veszély, a hét végén elfogott két másik férfi egy kormánytagot akart kivégezni...”