Ember embernek farkasa? – A The Walking Dead moralitásáról

„Mi lehet az oka annak, hogy velük szemben Rickéknek sikerült megőrizni bizonyos fokú humanitást? Igen fontos ténynek tartom, hogy mindig is voltak köztük olyan központi szerepet játszó személyek (Rick, Dale és Herschel), akik erkölcsi mémjeik átadásával meghatározták a csoport kulturális emlékezetét, és ezzel véletlenszerűen összeverődött horda helyett valódi közösséggé tudták kovácsolni a tagokat, akik bizonyos morális elvek szerint élnek – még ha ezek a morális elvek az évadok során jelentős változáson mentek is át.

Rickék abból indulnak ki, hogy a közösség érdeke mindenek felett áll, de embert nem ölnek, hacsak nem önvédelemből. Muszájból. Carol börtönbeli kettős gyilkossága, akárcsak Pete Rick általi kivégzése felfogható úgy, mint egyfajta előrevetített önvédelem, a csoport érdekében. Ők nem l’art pour l’art gyilkolnak, nem örömmel teszik, mint a Claiming klán, és nem is vérgőzös őrületből, mint a W-k, hanem erős túlélési ösztönnel megtámogatott kötelességtudatból.

Tény, hogy már rég nem kiscserkészek, és adott esetben szó nélkül elhúznak a kocsival egy kétségbeesett túlélő mellett az úton. Viszont nem támadnak rá, és nem ölik meg a készleteiért, és ez az a rendkívül fontos határvonal, amit még soha nem léptek át.”