Félholdat a templomokra?

„Természetesen fontos a tolerancia, keresztényként nincs is más lehetőségünk, mint megértéssel fordulni minden embertársunk felé, de ne felejtsük el, hogy a tolerancia egy kétirányú gesztus. És bármennyire is kiterjedt a fantáziánk, azért azt igen nehezen tudjuk elképzelni, hogy Irakban, Szíriában vagy bárhol máshol a Közel-Keleten a tolerancia jegyében egyszer csak úgy dönt egy imám, hogy keresztet applikál a mecsete tetejére és megmutatja az elnyomástól szenvedő keresztényeknek, hogy merre van Róma. (...)

Persze nyilván lehet a fenti esetekre mondani, hogy azokat szélsőségesek követték el és az iszlám önmagában nem ilyen. De azt azért érdemes figyelembe venni, hogy még a legbékésebb muzulmánok is minimum felháborodnának azon, hogy a progresszív svéd lutheránusok leszbikusokat »szentelnek« pappá, sőt püspökké – hiszen, mint tudjuk a kalifátusban nincsen Pride. Európának, azon belül is főleg a svédeknek ideje lenne tudomásul venniük, hogy a megértés és a tolerancia kultuszának is vannak határai. Először talán a saját legszűkebb közösségünk érdekeit kellene szem előtt tartanunk, aztán a szélesebb értelemben vett – protestánsok esetében – gyülekezetünkét, majd a nemzetünkét, ezek után következik Európa és amennyiben az előbbieknél mindent rendben találtunk jöhet az egész világ. A tapasztalataink azonban azt mutatják, hogy nemhogy Európa, de még az európai nemzetek sem mind találják a saját identitásukat (lehet, hogy annyira elvesztették azt, hogy már nem is tudják, hogy hol keressék). Ezért elsősorban azt kellene átgondolnia a svédeknek és mindenkinek Európában, hogy jelent-e még bármit számukra/számunkra a zsidó-keresztény hagyományokon nyugvó Európa eszménye, ami megérdemli, hogy megvédjük, vagy az egészet el kell felejteni és a templomokon lévő kereszteket félholdra, a leszbikus püspököket pedig imámokra cserélni?”