Én ott voltam

„Techet Péternek most éppen az a hávégés véleménye – van barikádos és olykor emenós (!) is –, hogy Schmidt Mária relativizálja a kommunizmus bűneit (Honecker szelleme kísért a magyar jobboldalon, hvg.hu), továbbá hogy a Terror Háza Múzeum főigazgatója egyenlőségjelet tesz a kommunista diktatúra és a polgári demokrácia közé. Techet kérdés formájában már a felvezetésben elsüti a konklúziót: megengedhető-e, ha egy ilyen emlékhely élén ez a személy áll? A véleménycikk szerzője érvelését alátámasztandó többek között egy 2012-es Schmidt-esszére hivatkozik, amit jellemzően nem eredetiben, de német fordításban olvashatott, így nem a magyar esszé címét közli (Kifosztva és elárulva – Németország a hatvannyolcasok szorításában, origo.hu), hanem – filológiai gondosságot megvillantva – a német fordítás címét forgatja vissza magyarra. Ez csupán incselkedő jóindulat, nem érdemi kritikám Techet szövegével szemben, aki szemmel láthatón erősen keresi tájékozódási pontjait.

Lényeg a lényeg: Techet Péter e heti értékválasztása egyértelmű. Kiütést kap a Fidesztől, Orbán Viktor „demokratikus centralizmusától”, Schmidt Máriától (aki »turnézik«, »eszmetörténeti idézetekkel tarkít«, »bő lére ereszt«), a „szélsőjobboldalinak” címkézett Demokratától, úgy en bloc a »Nemzeti Együttműködés Rendszerétől«. Velük szemben ott a sokszínű és buja német médiadzsungel, az ARD, a ZDF, a konzervatív FAZ, a ballib Süddeutsche, a neokon Die Welt stb. Kár, hogy Techet tipikus wessi-bennfentes módjára érvel, túl rövidlátó ahhoz, hogy észrevegye: a német kereszténydemokrácia, a szociáldemokrácia, illetve a genderszótárt biflázó zöldek értékválasztásai között – a nagykoalíciós merkelizmus okán is – semmi különbség nincsen. Hiába is olvassuk a Süddeutschét, a Faz-ot, a Weltet, a Zeitot, a Focust, a Spiegelt (a penetráció nélküli apróságokat hagyjuk ki), alig van itt különbség, bármely Hitler számára irigylésre méltó »Gleichschaltung« következett be »úgy emberileg, mint művészileg«. Mégis tiszta beszéd ez Techettől, aki – egy Facebook-posztjában üdvözölné, ha Magyarországot végre megbüntetik: »endlich mal« (végre valahára) írja. A vidám arroganciával ferdítő német »Wirtschaftswoche« Magyarországot ekéző cikkét hájpolja Techet. Mit mondjak erre? Illegális, cseppet sem együttműködő telepesek kövekkel dobálják rendőreinket, engedély nélkül akarják átlépni az állami szuverenitást jelképező határt, Techet Péter meg kiakad, hogy nincsen világbéke!”