Harmadik láb

A diótörés kérdése elsősorban élelmiszerbiztonsági kérdés. Mert amíg a diótermesztés a mezőgazdasághoz (azon belül a kertészethez, azon belül a gyümölcstermesztéshez, azon belül a héjas gyümölcsűek termesztéséhez) tartozik, addig a diótörés és válogatás már élelmiszeripar. Tisztelt vicces kedvű Kollégám most azt hiszi, viccelek, pedig nem. Ez a mai magyar valóság. Ez olyan, mintha a búzacséplés már élelmiszeripar lenne. Ugyanaz, az ehetetlen külső, módosult leveleket kell az ehető magról eltávolítani. Az élelmiszeripari tevékenységben a legfontosabb az élelmiszerbiztonság, - HACCP! - kedves egészségére, ezek szerint igazat mondtam. Anélkül, hogy a diótörést végző diósgazda HACCP - megfázott? - rendszert üzemeltetne, eladásra nem törhet diót. A HACCP rendszer az 1960-as években Amerikában kidolgozott élelmiszerbiztonsági rendszer. Célja az volt, hogy a leendő űrhajósok annyira ellenőrzött élelmiszert egyenek, hogy a világűrben töltendő néhány nap alatt biztosan ne betegedjenek meg. Jelenleg, Magyarországon ezt a rendszert kell saját üzemünkre kidolgozva alkalmaznunk. Azért, hogy a mi diónktól soha, senki ne betegedjen meg. Nemcsak amíg a világűrben tartózkodik, hanem egyáltalán. Persze, tudomásom szerint dióbéltől még soha senki nem betegedett meg. Mégis. Ez a működés alapfeltétele, enélkül dióbél nem adható el. Persze, üzlet ez is. Az interneten tömegével hirdetik magukat HACCP rendszer összeállítást, bevezetést vállaló cégek. Pénzért. A dióbél árában a szolgáltatásuk ára is benne van. És akkor csodálkozik a vevő, hogy drága a dióbél. Szóval, be kell jelentkezni az élelmiszerbiztonsági hivatalhoz, akik majd jönnek ellenőrizni a rendszer elemeit. Megvan-e a dolgozók egészségi könyve, és azon kívül jegyzőkönyvben is nyilatkoztak-e arról, hogy az orvosi vizsgálat ellenére se betegek. De az egyik követelmény szüli a másikat. A hivatal előírja a dolgozók személyi higiéniáját. Amit már az ÁNTSZ is jogosult ellenőrizni, mert a munkaegészségügy szakterülete hozzá tartozik. Neki is megvannak a maga előírásai, és nem olyan normális, mint az élelmiszerbiztonsági hivatal, egyből, vadul büntet. (Egy példa: Egy ismerős péküzemben, akik tőlem veszik a dióbelet, mesélik, hogy a fő kifogásuk az volt, hogy a dolgozók fején nincs sapka. Persze, az üzemben csupa kopasz fiúk dolgoztak. De sapka akkor is kell, ha nem hullik a hajuk, mert ez az előírás.) A büntetés összege nyilván nem árképző tényező, de a dióbél árában meg kell, hogy térüljön, mert különben ráfizetünk. És csodálkozik a vevő, hogy emelkedett a dióbél ára. És ha dolgozók vannak, munkaügy is van, és munkaügyi ellenőrzés. Tudjuk, a munkaügyi ellenőr nem jár egyedül. Gyakran rendőri kísérettel jön, körbefogják a munkahelyet, és úgy rohanják le. Jaj annak a diós vállalkozónak, aki nem tudja igazolni a munkavédelmi oktatás megtörténtét. Ami egyébként jóformán csak abból kellene hogy álljon, hogy a dióbél kipiszkálására szolgáló rövid nyelű késsel véletlenül meg ne szúrjuk magunkat. Vagy dolgozótársunkat. Vagy a munkaügyi ellenőrt. Dehát oktatnunk kell a munkavédelem rendszerét, a legkülönbözőbb baleseti veszélyforrásokat, a baleset esetén teendő teendőket, stb. Ezeket nyilván nem tudjuk fejből, tehát egy erre szakosodott vállalkozással íratjuk meg a belső szabályozásunkat, és velük tartatjuk meg az oktatást. Talán nem mondok újat, ha ezért is fizetnünk kell, de ezt már nem akarja a dióbél vevője megfizetni. Sajnos, a munkavédelemmel a tűzvédelem is együtt jár. Nemcsak oktatás, jegyzőkönyv, pénz és dióbél-árképzés kérdése, hanem rendszeresen visszatérő feladat a poroltó készülékek töltöttségének figyelemmel kísérése, de semmi gond, némi díjazásért ezt a munkát is akad, aki elvégzi. És ha egyik alkalmi dolgozónk helyett, akinek lejárt a havi 15 napos maximális foglalkoztathatósága, egy újat ültetünk le a dióbél-válogató asztal mellé, kezdődik az oktatás, jegyzőkönyvezés előlről. Hogy a hatósági emberek és függelékeik, a szolgáltató cégek munka nélkül ne maradjanak. De a vállalkozó diósgazda se marad munka nélkül. A dióbélről mint előállításra kerülő élelmiszeripari termékről gyártmánylapot kell készítenie. Fel kell jegyezni az alapanyag megnevezését (héjas dió), a gyártás folyamatát (a dió megroppantása és kézi kiválogatása), a késztermék összetételét (100 % dióbél, 0 % egyéb anyag). És ezt a dokumentációt ellenőrzéskor be kell tudni mutatni. És folyamatosan ellenőrizni kell, érvényesülnek-e a diótörő üzemben a HACCP előírások. Rendszeresen jegyzőkönyvezni kell a belső ellenőrzéseket, a rendszertől való eltéréseket, a feltárt hiányosságokat és a megszüntetésükre tett intézkedéseket, valamint azok végrehajtását. Amit idővel újból ellenőrizni kell, és dokumentálni. Szóval, higgyék el, nem könnyű a hazai diósgazdák élete. Jól érzékeli tisztelt Kollégám, ha az elmondottakból enyhe rosszallást érez ki az egész rendszer iránt. Mert a diótörésre vállalkozó diósgazda behozhatatlan versenyhátrányban van emiatt a házikerti dióval szemben, ami a piaci kofákon és a papír nélkül, zsebből felvásárló cukrászokon keresztül jut el a fogyasztókhoz. És behozhatatlan a versenyhátrány nemcsak az unión kívülről behozott importdióval szemben, ahol nem is hallottak ilyen követelményekről, hanem az unióba tartozó diótermelő országok diójával szemben is, mert az unióban az a szabály, hogy a közös szabályoknál egy-egy ország szigorúbb követelményeket is alkalmazhat, saját termelőivel szemben. Természetesen a szigorúbb követelmény nagyobb önköltséget eredményez. Magyarország ilyen ország. Teljesen igazuk van tejtermelő és hústermelő Kollégáimnak, amikor azt panaszolják, hogy az import megöli a hazai termelést. Ez a diótörésre és a dióbél-válogatásra is érvényes. HACCP A követelményeknek megfelelő, kézzel tört és válogatott, igazolt, többszörösen ellenőrzött hazai dióbél: Válogatott dióbél Ezzel szemben az import szabad. Én már zsákmadzagot, tyúktollat is láttam benne. Bárki behozhatja, senki sem ellenőrzi. Az indiai dióbelet például a szoba földjén és a ház előtt, a járdán terítik szét, és onnan csomagolják. India, Kasmír India, Kasmír Indiai kereskedő dióbelet szárít a járdára terítve. Jó, rendben van, nem lép rá, de mikor mosott lábat? Ha megszáradt, lehet csomagolni, és európai exportra küldeni. Egészségére a kedves vevőnek, ha azt mondja, hogy HACCP. Importdió Importdió A vevőnek persze semmi nem számít, csak olcsó legyen. Még a származási országot se nézi. De jól van ez így, ne panaszkodjunk. Ez a fejlődés.

"Káros ugyanis az ekkora függőség." Ha közgazdász lennék,bár nem vagyok az, akkor azt mondanám, hogy ennél már csak az károsabb, ha valaki az ún. függőséget jelöli meg a bajok első számú forrásaként, ami eredendően is butaság, hiszen önmagában a függőség rendszerelméleti alaptézis. Ha azt vizsgálta volna Szajlai Csaba, hogy milyen a hozzáadott érték aránya, mint ahogyan nem tette, akkor arra is rájött volna, hogy Magyarországon nem autógyártás, hanem csak autó-összeszerelés folyik. A kettő között körülbelül olyan a hasonlóság, mint, mondjuk, ha már az autóknál tartunk, a Trabant és a Mercedes között. Mindkettő autó, mindkettővel lehet közlekedni, csak az előbbi kockázatos és életveszélyes. A csavarhúzó-kultúra is azért veszélyes, mert egy magasabb szervezettségű tevékenység illúzióját adja, holott termelési szint értelmében véve csak egy segédmunka, amely azonban hasznos energiát von el, és anyagi javakat köt le (támogatások, stb.). Biztatásként ezek után mit is lehetne mondani: a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve! Csüggedésre semmi ok!

Na, kirobbant a VW dízelbotrány, máris mindenki temeti az autógyártást. Jellemző.

Az autógyártáshoz való láncolás következmény. Következménye annak, hogy 1990-1997 időszakban a pillanatnyi érdekért felszámolták a magyar gazdaság szerkezetét és kiszolgáltatták a külföldi tőkének. Úgy is mondhatnánk, hogy „A fürdővízzel kidobták a gyereket”. Mivel a magyar gazdaságban tőkehiány volt, így nem volt másra lehetőség, mint a külföldi tőke elfogadása. 2002-től az uniós előcsatlakozási támogatás, majd a csatlakozás utáni uniós támogatások, kiegészítve nemzeti támogatással lehetővé tette volna a szerkezetváltást, de a trükkök százai, a hozzá nem értés, a külföldi tőke kiszolgálása felülírta a racionalitás megoldásokat.