Jeszenszky Géza reagált fia szavaira, aki úgy fogalmazott: apja „évek óta a sátánt szolgálja”

Az Antall-kormány egykori külügyminiszterére néhány napja egy kőműveskalapáccsal sújtott le egy 70 éves férfi.

Gibson regényét összességében erős közepesre ítélném, vannak benne érdekes ötletek meg gondolatok, de egy nyári blockbusterhez tudnám hasonlítani: egy marék popcornt majszolva kifejezetten szórakoztató, de semmi emlékezetes.
„A regény 124 rövid fejezete felváltva játszódik a jövőben és a csonkban, az alapötleten túl a cselekmény nem túlzottan eredeti: egy csonkban élő fiatal nő, Flynne véletlenül szemtanúja lesz egy gyilkosságnak a jövőben. Először azt hiszi, egy számítógépes játék élethű jelenetét látta, de ahogy fokozatosan kiderül az igazság, felborul nem csak az élete, hanem megváltozik a csonk jövője is. Flynne saját és barátai életét kockáztatva összefog jövőbeli emberekkel, hogy elkapják a gyilkost. A szövetségükben nagy szerepet kap a címadó periféria, ami ez estben nem szimplán egy webkamerát jelent, hanem mindenféle mesterséges lényt a jövőben, melyeket az emberek önmaguk kiterjesztéseként, bővítéseként használnak. Mivel a csonkok között ember nem tud időutazni, csak információ, a szereplők ezeket a perifériákat használva tudnak kapcsolatba kerülni egymással. Azok a regény legjobb részei, amikor a főszereplők rácsodálkoznak egymás világára, és be kell ismerniük, hogy nem pokolról és paradicsomról van szó, csak a purgatórium különböző változatárairól. A regény hibája, hogy az első száz oldalon nem lehet érteni, mi és miért történik, ehhez képest a befejezés, a megoldás bántóan bosszantóan összecsapott, de összességében a történet működik. A csonkban valós, vérre menő lövöldözés jelenti feszültséget, a jövőben inkább az intrika, elhallgatás, manipulálás okoz gondot, de mindkét szál fenntartja az érdeklődést.”