Sokan azt képzelik, hogy a falusi hagyományokat folytattuk, holott egy urbánus művészet, új kortárs műfaj született ezzel, egyfajta polgári kamarazenélés. Interjú.
„Miért éppen a széki népzenét fedezték fel maguknak?
A széki muzsika azért hatott revelációként, mert vonószene volt, viszont nem a XIX. század nyáladzó, biedermeier hangulata áradt belőle, hanem a romantika előtti korszakot hozta el nekünk. Bartóknak is hasonló élménye volt: régizenét fedezett föl a népdalban, az egyenes hangon éneklést, a melizmatikus díszítéseket, amelyek mind a letűnt barokk kor zenei stílusát képviselték. A széki zene kemény, dúr harmóniák által kísért, és úgy szól, mint egy harmónium. Olyan, mintha egy hangszer szólna, nekem ez tetszett benne. Amikor Martinhoz (Martin György néptánckutató – N. M.) kerültünk, ő biztatott minket, hogy utazzunk el Erdélybe, és hallgassuk meg élőben is. A hegedűtartástól kezdve mindent meg kellett néznünk, mert azt, amit Béla a zeneiskolában a hegedűjátékról tanult, ott el lehetett felejteni. Ő a Paganini utáni korszak ma is oktatott technikáját sajátította el, Erdélyben viszont az a XVIII. századi játékmód él, amit Leopold Mozart is lejegyzett. A széki zenész nem az állával szorítja le a hegedűt, hanem a mellkasának támasztva, markolófogással tartja a hangszerét. Ezzel a tartással viszont nem tudja szabadon használni a kezét, ezért fekvéseket sem tud váltani. A széki hegedűsök általában második fekvésben játszanak, és a hangszert, azaz a húrokat fordítják rá a vonóra. A vonó munkája pedig éppoly feszes, mint bármely Bach-műnél, ez adja a táncok ritmusát. A későbbi technikával lehetetlen eljátszani ezeket a darabokat, de ez volt a lényeg: ha el tudtuk volna játszani őket, eszünkbe se jutott volna megtanulni ezt a historikus játékmódot. (...)
Mit gondol arról a jelenségről, hogy miközben a hatvanas években az együttesek többsége a magyar dalszövegekre állt át, manapság megfordult a folyamat, és ismét egyre többen énekelnek angolul?
A népzene valójában a historikus populáris zene, amely az ezeréves történetében mindvégig arról szólt, hogy az üzenetét meg kell érteni. A paraszténekeseknél is azt vettem észre, hogy őket csak a szöveg érdekli, és sokszor nem is tudatosul bennük, hogy adott pillanatban milyen dallammal éneklik el őket. Egyszer megkértem egy parasztasszonyt, hogy énekeljen el egy érdekes tetraton [négy hangból álló] dallamot, amely még nem volt lejegyezve a gyűjteményemben. Ő azonban egy másik dallamra kezdte el énekelni ugyanazt a szöveget. »Nem ez volt a nóta« – néztem rá elégedetlenkedve. »Az mindegy« – felelte Rózsi néni. Ez pont ugyanaz az állapot, mint ami a XVI. században, Balassi idejében volt! Az ad notam stílus lényege a szöveg, az emelt szintű beszéd, és pusztán azért éneklik dallammal, hogy hangsúlyosabb legyen. Most meg abból lesz a sláger, amit nem értünk meg? De nem csak arról van szó, hogy milyen nyelven énekelnek, mostanában azt is szoktam hallani zenészektől stúdióbeli keverés közben, hogy »vegyük kicsit hátrébb az éneket.« Hogy ne is lehessen érteni? Majd ez a trend is elmúlik egyszer, gondolom.
Jelenleg milyen teendőket tart a legfontosabbnak?
A népzene nem avul el. A legnagyobb sikeremnek a társaimmal együtt azt érzem, hogy már nem ciki ezt csinálni. Korábban ugyanis kimondottan annak számított. Nem a hagyományőrzés vágya, hanem a kortárs érdeklődés hajtott bennünket. Sokan azt képzelik, hogy a falusi hagyományokat folytattuk, holott egy urbánus művészet, új kortárs műfaj született ezzel, egyfajta polgári kamarazenélés, aminek speciel nem a tengerentúlon, hanem Magyarországon vannak a gyökerei. Kimagasló eredményeink vannak a népzenében, és sikerült az intézményrendszerét is létrehoznunk, mert ez volt szükséges ahhoz, hogy több legyen a zenész. Most azt kellene elérnünk, hogy biztonságban megmaradjanak ezek a keretek, és az embereknek továbbra is legyen lehetősége ezzel foglalkozni, ne csak a házibuli szintjén emlékezzenek meg róla.”
Stefano Sutti szerint az Európai Bizottság a jog kreatív értelmezésével egyre több mindenre terjeszti ki a hatáskörét, a szubszidiaritás és a tagállamok rovására.
Gaál Csaba Németországban élő sebész főorvos arra igyekezett választ adni, mi az orvostudomány jelenlegi álláspontja a fenti esetben.
„Magyarország méretét meghaladó erővel vagyunk jelen a világpolitika színpadán, ez pedig korántsem utal zavarra” – jelentette ki a Fidesz frakcióvezetője.
Eli Sharabi megdöbbentő őszinteséggel beszélt a Mandiner újságírójának, arról a 16 hónapról, amely során szó szerint a földi poklot élte át.
A tiszás jelölt-jelöltek elsősorban az a felső réteg, amely nemcsak politikai ambíciókkal rendelkezik, de amelynek Magyarországon kisebb vagyonkája, tehát valamekkora szabadsága és mozgástere is van hozzá, hogy belépjen a politikába.
Erdogan ismét felajánlotta, hogy náluk tartsák az orosz–ukrán béketárgyalásokat.
Aki a lufiban él, észre sem veszi, hogy Putyinnak tesz szivességet.
