Ha nincs internet, ezekről a sci-fikről lehet, nem is tudna

„A robot és Frank (Robot & Frank)

költségvetés: 2,5 millió dollár

Az elmúlt mondjuk 15 évben ha valaki közelebbi kapcsolatba került egy robottal, annak általában öntudatra ébredés, lázadás, szélsőséges esetekben szerelem lett a vége. Jake Schreier azonban a helyzet pozitív oldalát dolgozta fel úgy, hogy egy idős, valószínűleg az Alzheimer korai fázisában élő ex-betörő nyugdíjas életét dobta fel egy személyi robottal. Az egész film kettőjük kapcsolatára épül, vagyis hogyan kezd haladni a technológiával az épp az utolsó éveire készülő bácsi, aki egyáltalán nem akar tétlenül és elhagyatottan meghalni. A robot és Frank tényleg csak abban az értelemben sci-fi, hogy mégis csak egy intelligens robot az egyik főszereplő, illetve egészen szórakoztató a kontraszt modern technológia vívmánya és egy letűnt kor egyik utolsó mohikánja között. És a film akkor válik igazán szórakoztatóvá, amikor az utolsó mohikán rájön arra, hogyan lehet kihasználni a modern kor technológiai vívmányait. (…)

Cargo

költségvetés: 4,7 millió dollár

A kommentelők által legjobban hanyagolt film az előző listánkról. Ez az első svájci gyártású sci-fi, egyben Ivan Engler rendező debütálása is. A történet egy olyan jövőben játszódik, ahol egy ökológiai katasztrófának köszönhetően a Föld lakhatatlanná vált, és megmaradt emberiség a bolygó körül keringő túlzsúfolt űrállomásokon tengeti az életét. Főszereplőnk ezt megelégelve akar eljutni a távoli Rhea bolygóra testvéréhez, ezért nyolc évig tartó utazásra indul, de persze út közben valami nagyon félre megy. Ahhoz képest, hogy Svájc nem filmes nagyhatalom, ebből a közel 5 millió dollárból sikerült gyönyörű díszletet kreálni, ami bizonyos helyzetekben egyenesen Ridley Scottot idézi. Kis költségvetésű sci-fiknél egyébként is ritkán látni űrállomásokat meg gondosan kidolgozott űrhajókat, a Cargo ezért, és a film végi csattanóért is kötelező minden hardcore nézőnek.”