Együtt élni a dezinformációval

„Az egykori (és azóta átnevezett) KGB tevékenységének csak kisebb része volt a kémkedés. A fő tevékenység a pszichológai hadviselés (активные мероприятия, active measures) volt. Ennek során felkutatták azokat a véleményeket, szervezeteket, személyeket amik és akik vagy már eleve szovjet érdeknek megfelelő tevékenységet folytattak, vagy pedig korrumpálhatók voltak. Ezek számára pénzt és támogatást nyújtottak. Ugyancsak felkutatták a nemkívánatos mozgásokat, személyeket, amiket aztán a rendelkezésre álló eszközökkel igyekeztek megsemmisíteni vagy gyengíteni. A módszer annyira hatásos, hogy komoly mértékben meghatározta a Szovjetunió megítélését. Ezentúl pedig véres forradalmakat is sikerült a világ több pontján kirobbantani, a civilizációt évtizedekre visszavetve.

Lévén a Szovjetunió meghosszabított keze, Magyarország sem volt mentes az ilyen manipulatív tevékenységtől. Az egykori (azóta átnevezett) állambiztonság fő feladata itt sem a kémkedés és megfigyelés volt. Az állambiztonság lényegében eggyé vált egy üzletemberekből, újságírókból, döntéshozókból álló elittel, amely külföldön képviselte az országot, többek között megteremtve a legvidámabb barakk mítoszát (amit azóta mi is elhiszünk). Ezek az emberek eladták az integritásukat, már akinek valaha volt, és örömmel együttműködtek a diktatúrával, pozícióért, pénzért és fontosságtudatért cserébe.

Mindkét említett szervezettel az a legnagyobb baj, hogy a szovjet rendszer bukása után lényegi változás nélkül működtek tovább, és máig nagyjából zavartalanul folytatják destruktív tevékenységüket. Ezzel azonban nincsenek egyedül. Sőt, inkább csak háztáji példaként hoztam fel őket. A világ hemzseg az ilyen megrendelőktől, és sajnos mindig akad jelentkező a felkínált szerepekre. Szaúd-Arábia hasonló disznóságai a wikileaks-en keresztül szivárogtak ki, az USA pedig több menetben szenvedte meg, hogy az általa kiképzett és helyzetbe hozott bajkeverők később éppen az ő orruk alá törtek borsot. És ki lenne olyan naív, hogy feltételezze, Kína nem költ vagyonokat hasonló »imázsépítésre« világszerte? A módszer működik, semmi ok nincsen nem használni.

Hogy mi ennek a tanulsága ránk nézve? Soha nem tudhatod, hogy egy véleményformáló, legyen az újságíró, üzletember, híres blogger, politikus vajon a saját véleményét mondja, vagy emailben kapta meg a szöveget, hozzá egy kis anyagi támogatással.”