Lelőttek egy migránst a bolgárok? Nincs itt semmi látnivaló, nem történt semmi

Lelőttek egy afgán migránst a bolgár-török határon − adtuk hírül pénteken. A hivatalos történet szerint a huszonöt éves afgán férfit a tarkóján érte egy gellert kapó lövedék, mikor bolgár határőrök a határtól harminc kilométerre megtalálták az előlük menekülő csoportot és figyelmeztető lövéseket adtak le. Egy bolgár hírügynökség beszámolt róla, hogy az EU-csúcsról kiérkező Jean-Claude Juncker az üggyel kapcsolatban azt mondta: „Bulgáriával vagyunk”.

Rákérdeztünk az Európai Bizottság elnökének stábjánál, hogy tényleg elhangzott-e ez a mondat, amelyről semmilyen egyéb híradásban nem számoltak be. Juncker sajtóosztálya szerint valóban elhangzott a mondat, de a következő kontextusban. „Nem informáltak az incidensről, szóval nem tudom kommentálni. Már az is nehéz, hogy olyan dolgokról nyilatkozzak, amelyekről tudok. Lehetetlen dolog olyan ügyekről nyilatkozni, amelyekről nem hallottam. De Bulgáriával vagyunk” – mondta Juncker.

Tehát, hogy tisztázzuk: a bolgár határőrség egy tagja a hivatalos jelentés szerint véletlenül lelőtt egy, a határon átlépő migránst. Nem kigáncsolta; nem ételt dobált neki; nem az volt, hogy nem adott neki ágyat, asztalt, tévét; hanem lelőtte. Az afgán migráns pedig meghalt.

A friss és ropogós hírről Juncker mindössze annyit tudhatott, hogy állítólag meghalt egy migráns a bolgár-török határnál; de miután kijelenti, hogy nem nyilatkozik, mégis azt mondja, csak úgy látatlanba, hogy „Bulgáriával vagyunk”.

Micsoda jóindulat ez! Hiszen ha rosszindulatúak lennénk, még azt is feltételezhetnénk, hogy a bolgár határőrök tarkón lőttek valakit, nem véletlenül, hanem direkt. Ahogy Juncker mondja: nem tud az ügyről semmit, ahogy mi sem.

Nem is nagyon foglalkozik vele a nemzetközi média sem. Nincs vele tele a Twitter, nem vált az európai migrációs válság szimbolikus ügyévé. Nem ítélték el európai politikusok kígyózó sorai azt, hogy Bulgáriában éles lőszerrel lőnek migránsok körül, annál a falnál, amit egyébként szintén sokkal kisebb hírverés mellett sikerült felhúzniuk, mint Magyarországnak.

A kérdés mindössze annyi, hogy miért maradt el ez a jóindulat az elmúlt pár hónapban Magyarországgal kapcsolatban? Magyarország falat épített: mindenki a vasfüggönyről beszélt. Magyarország igyekezett nem továbbengedni a migránsokat, ahogy az szabályszerű: Magyarország volt a mumus a nemzetközi médiában. Magyarország továbbengedte a migránsokat: megint csak Magyarország volt a gonosz. László Petra rúgásait és gáncsolási kísérletét az egész világ látta; ahogy az ételdobálós videót is. Magyarország egy szemernyi jóindulatot sem kapott sem az EU-vezetőktől, sem a többi országtól, sem a médiától.

Félreértés ne essék: ez a külső szereplők rosszindulata mellett a magyar külügy, a magyar kormány elmúlt éveit is jellemzi. Az EU elleni „harc” évei, a migránskérdésben mutatott határozott, bevándorlásellenes álláspont remekül megalapoztak annak, hogy a magyar kormány minden egyes lépését két lépés távolságból, összevont szemöldökkel figyelje mindenki.

Mégis: szeptember eleje óta Németországban is teljesen megváltozott a széljárás, Horvátország pedig maga is kerítés építését fontolgatja. Ha nem is értettek egyet Orbánnal, most úgy tűnik, mégis egyetértenek.

El sem akarom képzelni, mi lenne, ha a „diktátor” Orbán Viktor „fasiszta” Magyarországán lőttek volna le „véletlenül” egy migránst. Odaszólna lazán Juncker, hogy „Magyarországgal vagyunk”?