Menekültekkel nem lehet munkaerőt pótolni

„A második világháborút követő években úgy tűnt, hogy a kapitalista piacgazdaságok végképp túljutottak ezen a gondon. Azóta a XX. század kilencvenes éveiben, különösen a világgazdaság globalizálódásával és a 2008–ban kitört nagy pénzügyi és gazdasági válság hatására azonban ismét napirendre került. Az alulfoglalkoztatás, a munkanélküliek egyre növekvő és tartósan magas szintje, a munkaerő–kereslet túl alacsony színvonala vált ismét jellemzővé, normál állapottá még a legfejlettebb piacgazdaságokban is. Nincs ma a világon olyan fejlett kapitalista piacgazdaság, amely valamilyen formában ne küzdene ezzel a nehézséggel. Az Európai Unióban éppen a magyar foglalkoztatási biztos, Andor László idejében csökkent minden idők legalacsonyabb szintjére a foglalkoztatottak száma. (...)

Újabban egyre többen állítják, hogy a szíriai, afganisztáni, afrikai menekültek tömeges beáramlása pótolhatja majd a negatív demográfiai trendek miatt hiányzó munkaerőt. Éppen ellenkezőleg! Amennyiben a bevándorlók nagy számban nálunk akarnának letelepedni, az pont azokon a helyeken, például az alacsonyan képzettek körében növelné meg a munkaerő–kínálatot, ahol már ma is a legnagyobb a munkahelyhiány. Ráadásul a menekültek nagy része, ha letelepedne nálunk, többségében az amúgy is nagyszámú hazai szegényhez tudna csatlakozni, és csak a már ma is jelentős forráshiányt, forrásszükségletet növelné tovább a szociális ellátások terén.”