„Sok olyan diák van, aki mire bekerül a gimnáziumba, már utálja az irodalmat?
Vannak olyanok is. De azt nem mondom, hogy az irodalmat utálják, inkább a tantárgyat. Mert a kettő nem ugyanaz. Az a fajta tudományoskodó beszédmód, amivel mostanában az irodalomról beszélünk, nem segít abban, hogy egy bizonytalankodó fiatal közel kerüljön az irodalomhoz. Egy irodalomtudományos szakzsargont nem használó olvasó képtelen átverekedni magát ezeken a blikkfangos mondatokon – amik közül sajnos sok van a tankönyvekben is. A másik probléma, hogy a társadalomban sincs nagy respektje a bölcsészetnek, a „magyarnak”; eszerint a bölcsészettudományok fölöslegesek, és aki bölcsész, abból McDonald’s-eladó lesz. Tehát a magyartanárnak többszörösen is szembeszélben kell haladnia, erre utal a cím is: Az irodalom visszavág. Elkezdték sokan ütni az irodalmat, hogy mellékes, nem fontos, fölösleges. Ez a könyv erre a támadásra akar válaszolni. Ha megkérdezem a diákokat, hogy szerintük miért kell irodalmat tanulni, azt szokták válaszolni: mert fontos az általános műveltség. Ez borzasztó! Mi az az általános műveltség? Irodalommal azért kell foglalkozni, mert a legfontosabb, legemberibb dolog. A műveltség nem a cél, az csak a járulékos haszon. (...)