Elhitetjük magunkkal, hogy mi vagyunk az üldözöttek

2015. október 09. 11:06

A magyar nemzetnek önmagával is el kellene számolnia, és nem számoltunk el önmagunkkal. A mai napig, mint ártatlan áldozatot szemléljük magunkat, kesergünk az orosz uralom és annak folyományai miatt, holott mi támadtuk meg őket. Interjú.

2015. október 09. 11:06
Nemeskürty István
Polgárok Háza

„K. I.: Tanár úr említette, hogy gyónási problémái voltak a politikát illetõen. Nem gondolja, hogy nemcsak az egyénnek, de egy nemzetnek is ideje volna már tisztáznia a múltját?


N. I.: A magyar nemzetnek önmagával is el kellene számolnia, és nem számoltunk el önmagunkkal. Például 1941-ben az egész világgal háborúba kerültünk, ami enyhén szólva furcsa: a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Ausztrália, Új-Zéland, Kanada, India. Ez már-már eszelős őrültség volt, de erről nem tehetünk, nem kérdeztek meg minket. De arról tehetünk, hogy a mai napig, mint ártatlan áldozatot szemléljük magunkat, kesergünk az orosz uralom és annak folyományai miatt, holott mi támadtuk meg őket, akkor viszont miért csodálkozunk, hogy védekeztek és visszaütöttek. Amellett folyton gyászünnepségeket tartunk, mert mi elhitetjük magunkkal, hogy mi vagyunk az üldözöttek. Én mondhatom ezt, mert én írtam meg »Rekviem egy hadseregért« címen (1972-ben jelent meg, de korábban írtam), hogy azóta semmi mást nem ünneplünk, gyászolunk, mint a doni hadsereg veszteségét, tragédiáját, elfelejtve bármi mást, ez szánalmas. Vagy: Budapest hősi védelme. Mi az, hogy védelme? Budapestet nyílt várossá kellett volna nyilvánítania Szálasi Ferenc nemzetvezetőnek. Ehelyett hagytuk, hogy tönkrelőjék, és sokan még ma is hencegnek, hogy ők milyen hős védői voltak a fővárosnak. Én hivatásos katona voltam, én tudom, hogy mi a háború. Azon sem gondolkodik el a nemzet, hogy a németek megszállta Európa egyetlen fővárosa Budapest, amely hagyta magát rommá lőni. Párizs elpusztítására Hitler parancsot adott, Choltitz tábornok kivonta a hadseregét Párizsból. Kesseling Rómát nyílt várossá tette, de Athén, Belgrád, Zágráb, Pozsony, Prága, Szófia, Bukarest, Amsterdam, Brüsszel, Oslo sértetlen maradt. Hogy lehet ez? És mi még élvezzük ezt a mártír szerepet, nem nézünk szembe önmagunkkal, sem a hibáinkkal, sem a vétkeinkkel. Ismétlem, a nemzet nem bűnös a háborúban, a megkérdezése nélkül indították meg. Még az országgyűlést sem szavaztatták meg, mert Bárdossy László még napirend előtti bejelentésben azt közölte, hogy hadban állunk. De erről nem beszélünk, hanem boldogan élvezzük, hogy minket senki sem szeret, meg hogy rugdos. De miért rugdosnak? Ki kezdte ezt? Ezt csak azért mondom, hogy a nemzetben belül nincsenek dolgok elrendezve, és ez az eredménye, hogy mindenki csak arra szavaz, például politikai szavazáson, akiről azt hiszi, hogy nem bántja őt.

K. I.: Kvázi a háborús bűnösségünket nem gyóntuk még meg?

N. I.: Nem, mert nem érezzük magunkat bűnösnek, hanem azt érezzük, hogy minket lerohantak a csúnya oroszok, mert lerohantak. Azért volt egy hősi pillanata a magyar történelemnek: 1956, de sajnos csak egy pillanat. 

K. I.: Tanár úrnak egyik kedvenc témája Trianon. El lehet azt képzelni, hogy valaha Nagy-Magyarország leszünk?

N. I.: Elképzelhetetlen, mert ennek is mi vagyunk az okai.”
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 74 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
librikus
2015. október 09. 21:28
Amit Tanár Úr ignorálni tetszett! A harmincas évek végén három intranzigens rezsim gátolták egymás hatalmi kibontakozását: a liberális kapitalista angolszász világ; a sztalini bolsevizmus; és a nemzeti társadalmak. Hogy az egyiket eliminálják, a másik kettőnek szövetségre kellett lépnie, bármilyen ellenséges viszonyban is álltak egymással! Roosevelt a brit és francia külügyminisztereket küldte Moszkvába a Németország elleni koalíció összehangolására. Sztálin kölcsönös segélynyújtási szerződést követelt Lengyelországgal, Finnországgal és a három balti állammal. Nemcsak a finnek és baltiak, de a konok lengyelek is jobban tartottak a szovjet szövetségtől, mint a német ellenségtől. A miniszterek a végül tudatták Sztálinnal, mind Nagy-Britannia, mind Franciaország hadat üzennek Németországnak, ha háborúba keveredik Lengyelországgal. Sztálin rögtön parancsot adott az eddig is forszírozott haditermelés feltúráztatására, a Vörös Hadsereg technikai, anyagi és emberanyagának két éven belüli támadóképes szintre emelésére. A következő héten meghívták Ribbentropot Moszkvába, hogy Hitlert beugrassák a lengyel háborúba. Sztalin számított a brit-francia szövetségesek Németország elleni háborújával, melyben reményeik szerint Európa népei végképp tönkreverik egymást. Miután pedig a Vörös Hadsereg, lengő zászlók alatt vonulhat az Atlanti-partokig. Hruscsov szerint -aki már akkor Sztálin szűkebb köréhez tartozott- a szerződés aláírását követő banketten Sztálin jókedvűen dicsekedte: „Most jól becsaptam Hitlert!” A német-szovjet közvetlen határ egyezett az angolszászok kívánságával is, remélve, hogy ellenségeik előbb utóbb egymásra rontanak. A Kárpát-medencén majd minden hadviselőnek át kell vonulnia, akár keleti hódító tör Európára, akár nyugati hatalom támad kelet ellen. A századok folyamán a magyarság, mint a Kárpát-medence népei, akaratuk ellenére is belekerültek a legtöbb háborús konfliktusba, ahogy a huszadik század mindkét világégéséből sem maradhattak ki. A Szovjetunió az öt világrész „proletárjait” kívánta ötágú csillaga alá kényszeríteni. Az a háttérhatalom amelyik az Egyesült Államokat kormányozza épp korunkban igyekszik a világot uralma alá globalizálni. Hitler Németországnak óhajtott nagyobb életteret kierőszakolni. Facit: A háborút vesztő fél „ háborús bűnös”!
Peter8811
2015. október 09. 19:06
A tanárúr a Népszabadságnak írta ezt a levelet?
afterall33
2015. október 09. 15:19
Alámerült.
balint60
2015. október 09. 13:40
Tiszta, logikus és megfontolandó gondolatok, melyek aktualitása -sajnos- nagyobb, mint valaha. Ám ez a nézet semmiképpen nem illeszthető a "szabadságharcos" kormányzati gyakorlathoz. Sosem feledem a II. VH-ban harcoló apám megrendülését, amikor elolvasta a Requiem egy hadseregért könyvet, ami számomra is meghatározóvá vált hazánk II.VH-as részvételét illetően. Nyugodjék békében!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!