„Azt mondja, ez a régi iskola – ma már más a fiatalok hozzáállása?
A tehetséges ember minden korban megtalálja a helyét, és azért dolgozik, hogy elérjen valamit a pályán. Aki csak langyosan közelíti meg a szakmáját, az annyit is kap vissza, és nem sírhat, ha aztán nem döngeti a csúcsokat. Tehetségek mindig jönnek, ma is rengetegen vannak a fiatalok között. De talán nehezebb nekik. Manapság jobban rá vannak szorulva az önmenedzselésre, aminek itthon nincsen tradíciója, így nem nagyon van, aki megtanítsa nekik. Pedig ma talán nem olyan a világ, hogy óvják a fiatalokat, és a vezetők mindig azt tartják szem előtt, hogy mi nekik a legjobb. (...)
Jónak tartja, ha a színház, az előadások beszélnek közéleti-politikai témákról?
Igen. Sőt a színház igenis tartson tükröt, mutassa fel annak a kornak a visszásságait, amelyben él, ahogyan azt már Shakespeare is megfogalmazta. Hogy ezt klasszikus művel teszi, vagy sem, aktualizálva vagy sem, az más lapra tartozik. Igaz, én a túlzott aktualizálást nem szeretem; jobb, ha én jövök rá, hogy »istenem, mennyire nem változott a világ, ma is ugyanezt éljük meg«, mintha ezt a képembe tolják.
Persze tiszteletben kell tartani azokat a nézőket is, akik nem szeretnék, hogy minden este felébresszék őket, és arra biztassák, hogy nézzenek körül. Nem tartom szégyenteljesnek, ha valaki csak szórakozni akar a színházban, de őt igényesen kell szórakoztatni. A színház igenis tartson tükröt, mutassa fel annak a kornak a visszásságait, amelyben él.”