„Térjünk azonban vissza a történet elejére, az elektromos halálra. Nem tudtam elképzelni akárhogy is igyekeztem, hogy egyszer csak eltűnik az elektromosság. Minél jobban próbáltam meggyőzni magam, hogy tekintsem ezt az eseményt egy sci-fibe ágyazott fantasy részletnek, nem sikerült, mert folyton feltódultak bennem az ellentmondások. Ha nincs elektromosság, akkor nincs villámlás sem, megszűnik a Föld mágnesen tere is, aminek következtében seperc alatt minden kihal a közvetlen napsugárzásnak köszönhetően. Ha nincs elektromosság, nincs ideg-összeköttetés, nincs izommozgás, nincs gondolkodás. Ondřej Neff-nek sem sikerült kielégítő magyarázattal előállnia, ezt ő maga is beismerte a könyvbemutatón. Hiszen a Földön bekövetkező események csak megzavarhatják ezeket az erőtereket, megszüntetni nem képesek. Gondoljunk bele, hogy ha csak a földi körülmények lennének alkalmasak az elektromos jelenségek fenntartására, akkor az űrutazás lehetetlen volna. Nem küldhetnénk és nem fogadhatnánk jeleket a naprendszerben keringő szondáknak(tól).
Ennek az ellentmondásnak köszönheti a kötet, hogy nem kap tőlem maximális pontszámot, pedig a története megérdemelné. Sokat gondolkodtam, hogy mi jöhetne szóba az elektromos halál helyett, ami kiválthatna egy ilyen világméretű katasztrófát. Talán hasonló helyzet alakulna ki egy jelentős napkitörés következtében, de ebben az esetben az emberiségnek megmaradna a reménye a károk helyreállítására, és sok berendezés át is vészelné ezt a csapást. Az atomháborút már túl sokan feldolgozták és annak más következményei lettek volna. Pár napom már ráment erre, de egy centivel sem jutottam közelebb a megoldáshoz. Akinek van ötlete, az ne tartsa magában.”