A szögesdrót és a kereszténység

„A másik ismert téma Róna cikkében a keresztény felebaráti szeretetre való hivatkozás. Ez ma, elismerem, komoly zavart okoz sokakban, még a keresztények körében is. A Róna-féle problémafelvetés azonban rendkívül szimplifikáló, amelyen nem is lehet csodálkozni, hiszen a szerző nem teológus. A probléma abból fakad, hogy a bibliai szeretetfogalom valódi mélységét és összetettségét csak teológiai nézőpontból lehet igazán értelmezni. Ugyanis itt valójában Istennek az ember iránti szeretetéről van szó. Más szavakkal, a keresztény értelmezésben Jézus nem modell. Ez Jézus humanista értelmezése, amely azt feltételezi, hogy Jézus valamiféle társadalmi programot hirdetett, s a keresztény attól keresztény, ha ezt a programot megvalósítja. Csakhogy a keresztények hite szerint Jézus Isten, a Megváltó, s éppen azért az, mert az általa bemutatott tökéletes emberség megvalósíthatatlan. Ha Jézus megvalósítható modell lehetne, akkor ugyan miért lenne szükség megváltásra? Akkor az ember alapvető és egyetemes erkölcsi elégtelensége szimpla emberi erővel leküzdhető lenne. Ez, mármint az az állítás, hogy Jézus nem modell, ugyanakkor nem önfelmentés, hanem folytonos szembesülés. Ez a kereszténység örök dilemmája. Az az ellentmondás, hogy a kereszténység úgy jelent meg, és úgy van jelen tartósan a globális történelem színpadán, hogy közben nem lehet társadalmi szinten megvalósítani. A kereszténység soha nem lehet tisztán és teljesen önmaga. De ugyanakkor éppen ez az ellentmondásossága adja önazonosságát, belső dinamizmusát, s azt a folytonosan önreflexív jelleget, amely pontosan tükröződik az európai gondolkodás történetében.

A kérdés nagyon egyszerűen ez: lehet-e a jézusi modell alapján társadalmat szervezni? Nos, ki kell mondani: nem lehet. Akkor lehetne, ha minden emberben megvalósulhatna Jézus tökéletes embersége.  Minthogy azonban az ember elesett, s a rossz egyetemessége nyilvánvaló, szükség van hatalomra, vagyis államra, amely valamiképpen emberek együttélését lehetővé teszi.

Egyszerűen: az egyház, a keresztények segítsenek a menekülteknek, azonosuljanak a szenvedéseikkel. Ám az állam mint erőszakszervezet is tegye a dolgát. Tartson rendet, s ne engedje, hogy milliók élete káosszá váljék. Ha kell, szögesdróttal. Ez bizony csúnya dolog, kétségtelen. Az ilyen nyers erőszaknak nincs esztétikuma, viszont kétségtelenül megadhatja azt a felemelő érzést sokaknak, hogy a kerítés láttán rámutathatnak a rosszra, miközben ők jónak gondolhatják magukat.”