Európa, az ostromlott erőd

„Nagy a közösség vezetőinek a felelőssége abban, hogy ez megtörténjen, mert ellenkező esetben elpusztul. Ha egy közösség határait bármilyen invázió fenyegeti, akkor súlyos döntéseket kell hozni, és ha a vezetők ezt nem képesek megtenni, alkalmatlanok a feladatra. A Pearl Harbor–i japán támadás után, 1942. február 16–án Franklin Delano Roosevelt elnök aláírta a 9066–os elnöki rendeletet, amelynek alapján mintegy nyolcvanezer japán származású amerikai állampolgárt internálótáborokba zártak. Faji és etnikai kritériumok szerint kiválasztott amerikai állampolgárokat állampolgári jogaiktól megfosztva tartottak fogva szögesdrót mögött, több évig. Vajon akkor mennyire volt fontos elvi tétel a japán–amerikaiak emberi méltósága? És mégis, ezen rendelete ellenére sem valószínű, hogy bárki megkérdőjelezné Roosevelt elnök demokratikus elkötelezettségét. Úgy érezte, hogy az országát invázió fenyegeti, és bár az amerikai szárazföldet végül nem érte közvetlen támadás, a közösség érdekében megtette, amit szükségesnek tartott, még akkor is, ha az nem volt éppen humánus.

Az az igazság, hogy nem mi döntjük el, milyen korban élünk, és milyen feladatot ró ránk a történelem. Nem mi döntjük el, hogy Európa ostromlott erőd lesz avagy sem. Arról dönthetünk egyedül, hogy ezt az erődöt megvédjük vagy feladjuk.”