A megalkuvás nélküli magyarságról (1938)

2015. október 07. 20:14

Rátévedt a szemem Kormányzó Urunk mellszobrára. Egyedül az Ő szeme nem volt harmatos, egyedül az ő szeme nézett összehúzott szemöldökkel, acélkeményen előre. Csodálatos szimbólum volt ez.

2015. október 07. 20:14
Göncz Árpád
Magyar Cserkész/Heti Válasz

Nem kell gondolkodnom, ha Rimaszombatról akarok írni. Az élmények színei azóta csak élénkebbek lettek, a távolság még szebbé tette azokat. Nem is tollammal írom ezt, hanem a szívemmel, annak is a szombati felével.

A szemem előtt vonulnak a képek. De nem laposak és nem szürkék, mint a film. Él és ragyog az mind, egytől egyig. Újra átélem azt az izgalmas örömet, mikor a vonat begördült az állomásra. Sorakozó, üdvözlés, csokor kerül zászlónk csúcsára. Azután megindulunk, be a városba. Két oldalt gyerekek szaladnak, a járdán Kossuth-nyakkendős férfiak, Bocskai-sapkás nők kísérnek. Én őket nézem, őket és a várost, ami egyet jelent, megalkuvás nélküli magyarságot. Sehol-sehol nem láttam nyomát a húszéves cseh uralomnak. Pedig építettek azok ide sok mindent. Villanegyedet, dohányvágót, egy gyönyörű kórházat is (bár kirámolták a berendezését menekültükben). De a város lelkét meghamisítani nem tudták.

Olyan igaz, olyan hamisítatlanul magyar volt az a Himnusz, amit a másnapi iskolai ünnepélyen hallottunk és énekeltünk, hogy azt soha-soha el nem fogom felejteni. Betöltötte a hang a hatalmas termet, áttörte a barna gerendás tetőt, és szállt sebesen Istenhez. Égre néző lélekkel követtem gondolatban a hang útját az Úr felé. Láttam, amikor kiterjesztette védőkarját árva magyarsága felé.

Majd rátévedt a szemem Kormányzó Urunk mellszobrára. Egyedül az Ő szeme nem volt harmatos, egyedül az ő szeme nézett összehúzott szemöldökkel, acélkeményen előre. Csodálatos szimbólum volt ez.

De itt sem időzhet soká a visszaemlékezés. A képek szaladnak, és én már ott is vagyok a tábortűznél. A jókedv hangja a tetőt csapkodja. Együtt ülünk a szombati testvérekkel, de nem csak a cserkészek ajkán harsog a nóta. Már az első negyed órában velünk énekel a közönség is. Egy öregúr pipájával verte a taktust. Mindenki fiatal volt ott lélekben, akárhány év nyomta is a vállát. Valami boldog, felszabadult érzés ragadott mindenkit magával.

(Göncz Árpád írása az 1938 decemberi Magyar Cserkész-lapszámból. A Heti Válasz lelete.)

 

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 100 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
catalina9
2015. október 08. 14:57
brabant89 2015. október 8. 09:48 Ez inkább azt mutatja, mennyire hamis az az eléggé széleskörű jobbos elképzelés, miszerint a nemzeti kötődés és a liberalizmus kizárják egymást." nocsak... Retkes Attila SZDSZ elnök: 10. Közömbösség a nemzeti ügyek iránt Az SZDSZ számára sohasem volt fontos a nemzetpolitika. A párt keveset és rosszul foglalkozott a határon túl élő magyarok problémáival, és egyáltalán: a nemzeti ügyekkel. Egy komoly európai szabadelvű párt nem engedheti (és nem is engedi) meg magának ezt a közömbösséget, mert patriotizmus és liberalizmus, haza és haladás eszméje magától értetődően összetartozik. A nemzeti ügyek iránti közömbösség volt az első dolog, amiért elnökké választásom napján, 2009. július 12-én bocsánatot kértem a magyar társadalomtól.
catalina9
2015. október 08. 11:42
Nem is tollammal írom ezt, hanem a szívemmel, annak is a szombati felével." A másik szombati fele a ballibáké lett, TGM-é, Kis Jánosé, Baueré, Petőé...
catalina9
2015. október 08. 11:39
koronaszep [Hozzászóló kiszűrése] 2015. október 8. 10:20 A HV színvonal romlàsa szembeötlő." most jönnek a jesuisárpibácsik...
catalina9
2015. október 08. 11:36
Hogy is van ez Nyírővel, Wass Alberttal..ja és Göncz Árpáddal..
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!