Ft
Ft
21°C
13°C
Ft
Ft
21°C
13°C
09. 18.
csütörtök
Legolvasottabb témák
Orbán Viktor
migráció
energiaválság
orosz-ukrán háború

Akták

AKTA
Háború Ukrajnában
AKTA
Választás 2024
AKTA
Háború Izraelben
AKTA
Lengyel választás
AKTA
Egymillió Találkozás Napja
AKTA
Foci Eb 2024
AKTA
Olimpia 2024
AKTA
Amerikai elnökválasztás 2024
AKTA
Árvíz 2024
AKTA
Magyar Péter botrányai
AKTA
Vagyonnyilatkozatok 2025
AKTA
Pénzügyi beszámolók
AKTA
Tusványos 2025
Előfizetés
Szerzőink Feliratkozás hírlevélre
09. 18.
csütörtök
Hírek
Vélemények
Hetilap
költészet irodalom vers interjú kortárs irodalom vélemény Fenyvesi Orsolya

Minden a látvány

2015. október 30. 12:46

Szimpatikus nekem Ginsberg meghatározása, miszerint a vers egy érzés ritmikus artikulációja. Egy érzéssel kezdődik, egy gomolyaggal a mellkasban. Interjú.

2015. október 30. 12:46
Fenyvesi Orsolya
Litera

„Immár két köteted van. A kettő közül melyik áll hozzád közelebb?


Ezt egy anyától sem lehetne megkérdezni a gyerekei kapcsán. A Tükrök állataihoz kínszenvedés volt hozzányúlnom, még külső segítséggel is, alig mertem érinteni utólag a verseket. Az Ostrom versein azonban ónállóan, bátor szívvel dolgoztam, nem egyszer kegyetlenül viszonyulva saját magamhoz. Erre büszke vagyok.


Változott-e, s ha igen, miben változott a versíráshoz való viszonyod az első kötet verseinek megírása óta?

Alapvetően nem változott. Ugyanolyan misztikus és érthetetlen, amilyen mindig is volt. A versek ajándékok, és gyerekesen jogosítva érzem magam rájuk. Szimpatikus nekem Ginsberg meghatározása, miszerint a vers egy érzés ritmikus artikulációja. Egy érzéssel kezdődik, egy gomolyaggal a mellkasban. Ahhoz hasonló, mint amikor reggel valamilyen tudati szinten, talán még vizuálisan is emlékszel az álmodra, de megfogalmazni már nem tudnád. El kell engedned. A versírás ennek a fordítottja. Szerzés. És egy picit talán prófécia is, mert olyan, mintha megsejtenél valamit, amit bármely korban megsejthettek vagy meg fognak sejteni. A nyelv kérdése csak abban áll, hogyan, miképp fogalmazod meg. Az írás a legmeghatóbb élményem, pár órányi kegyelem. Megtörténik, és sokszor írás közben, vagy közvetlenül utána még én magam sem értem, mit jelentenek a szavaim, csak jóval később tudom intellektuálisan (nem érzelmileg) értelmezni őket. Talán azért, mert valahogy mégsem az én szavaim, hanem kaptam őket.

Új könyved címe: Ostrom (Kalligram, 2015). Miért ezt a címet adtad az új kötetnek?

Így született, ezzel a névvel. A kezdetektől fogva nem is tudtam másképp gondolni rá. A Tükrök állatai kéziratának »kiszolgáltatása« után úrrá lett rajtam valami harctéri idegesség. Meg akartam támadni minden egyes kötést, ami az egyént időbe és térbe helyezi. Lerombolni az »én« bástyáit. Óriási szükséget éreztem erre. Aztán jó másfél évvel később, ahogy a kötet anyaga már kezdett összeállni, azaz a versek nagy része megtörtént, egyszer úgy esett, hogy megpróbáltam felidézni a halálfélelmet, ami gyerekkoromtól kezdve nem hagyott el soha. Azt a semmi máshoz nem hasonlítható, félelemnél sokkal több, életigenlésnél jóval kevesebb érzést, az egyetlent, ami leírhatatlan. Kerestem, és nem találtam. Az Ostrom lerombolta az egyetlen »váramat«, ami állt, mióta csak öntudatomnál vagyok. A mai napig nehezen hiszem el, hogy egy gondolati felvetés (ami ennek a kötetnek az előzetes koncepciója volt, és ami valójában, teljességében soha nem fogalmazódott meg bennem) idáig juttatott. Hogy az áldozatomért cserébe kaptam valamit. (Azóta persze lelkesen újraépítettem azt a várat.)”
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!