Mivel egy ilyen (közkedvelt regényt vagy filmet feldolgozó) társas elsősorban a rajongókat célozza meg, elsődleges kívánalom, hogy az ő ízlésüket szolgálja.
„Összességében egy parti Discworld: Ankh-Morpork annyi, hogy mindenki lapokat játszik ki a kezéből szépen sorban, és közben a várost és a bábukat a lapok hatásainak megfelelően átrendezik. Nagy fenét! Látszólag – közben megy az álnok hátba szúrás, a többiek akadályozása és átverése, hogy ne tudjanak megfogni minket (mert habár a célok titkosak, a tábla állása mindig árulkodó). Amikor valamelyik célkitűzés feltétele teljesülni látszik – még ha éppenséggel nem is biztos, hogy játékban lévőről van szó -, mindenki próbálja visszafogni a szituációt és ezzel a többieket. Ha képes vagy komolyan venni és megsértődni, akkor ez nem a te játékod, de ha viccesen fogod fel, akkor jókat fogsz szórakozni rajta.
Másik előnye még, hogy nem foglal nagy helyet, gyorsan és könnyedén elő lehet pakolni, majd ugyanilyen gyorsan eltüntetni a dobozba. A játékidő az már kicsit súlyosabb, körülbelül 45 perctől akár két óráig is elhúzódhat, ha sokáig megy a csiki-csuki, de a lapok hatásai miatt biztos, hogy változatos eseményeknek lehetünk szemtanúi (főleg a katasztrófák miatt, amik mindenkit sújtanak, és hát persze, hogy a varázslók okozzák őket). A Discworld: Ankh-Morpork a forrásához teljesen hű, ízig-vérig Korongvilág-játék, és ráadásul az is maradéktalanul élvezheti, aki nem konyít a témához. Annyi kell csak hozzá, hogy hagyd kibújni magadból a kisördögöt.”
Nagyon úgy tűnik, hogy a közösségi élmény akkor is örömöt szül, amikor az agy megmozgatásáról, a közös versengésről van szó, és ilyenkor még a legnagyobb tömegek is jól megférnek egymás mellett.
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
A Freud tanításainak nyomdokaiban járó Szerdai Pszichológiai Társaság eredményei vitathatatlanok. Jung, Hilferding, Adler, valamint Spielrein még a mesterét is túlszárnyalta a terápia tekintetében.
Az ünnepekre fogalmazott meg ajánlásokat a színésznő.
Élesen bírálta a német kormánykoalíciót a volt osztrák kancellár. Nem kímélte a migrációs politikájukat sem.
Az űr sötétje, a megszámlálhatatlanul sok bolygó és égitest millió és egy rejtélyt rejt, amiket még talán sok generáció múlva sem ismerünk meg. De úgy tűnik, valami vár ránk az univerzumban.
Azt, hogy egy minden eredetiséget nélkülöző, banánra fixálódott, agresszív hakapeszi tényezőnek tűnik, a NER tökéletesen megérdemli. Mi nem.
