„A családok számára fölösleges, óriási mennyiségű pálinkatöbblet persze leginkább a helyi kocsmákban kötött ki, ahol pult alól árulták a kocsmárosok. Minden feketén ment, amivel – az előállítókat és a kereskedőket leszámítva – a társadalom legfontosabb szereplői jártak rosszul. A közjó megteremtésére hivatott állam azért, mert jóval kevesebb adóhoz jutott, mint korábban. A minőségi italt készítő főzdék azért, mert országimázs-építés helyett megindultak a csőd felé. A fogyasztók pedig azért, mert olyan pálinkákra költöttek a fizetésükből, amelyek ellenőrizetlenül kerültek a vendéglőkbe, s amelyek a kelleténél is jobban ronthattak az egészségi állapotukon.
Szóval erre az állami forradalomra sem volt semmi szükség. A pálinkapiac addig is megoldásra váró gondokkal küszködött, amire a Hír TV 2013-as pálinkatesztje gyönyörűen rávilágított. A vizsgálati eredményekből ugyanis kiderült, hogy hiába szabályozza a pálinka előállítását így vagy úgy, szorosabban vagy szabadabban jogszabály, a boltok tele vannak olyan italokkal, amelyeket ártalmasságuk miatt nem lenne szabad forgalomba hozni.
Az a gyanú is beigazolódni látszott, hogy a legnagyobb pálinka- és likőrcégek által piacra dobott pálinkáknak a felirataik ellenére semmi közük sincs a gyümölcsökhöz: a boltokban kapható termékeik leginkább burgonyából vagy kukoricából előállított szeszből és hozzáadott aromából készülhettek.”