„Munka újratöltve címmel írt könyvet az eBay korábbi operatív vezetője, a Yahoo tanácsadója, Maynard Webb. Önsegítő menedzser-könyvekre hasonlító írásának legfontosabb tétele így hangzik: »Légy a saját sorsod vezérigazgatója.« A szerző egy száz éves munka-fogalom ciklust lát lejárni, amelyet a digitális vállalkozások vezetési stílusa cserél le. Önmagukat motiváló, saját cégüket az énképük szerves részének tekintő vállalkozók születnek, akik a rendelkezésre álló technológiát fejlesztve alkalmazzák. »Amikor karrierépítésbe kezdtem – írja elragadtatottan –, a Szilícium-völgybe költöztem, és még mindig hiszek abban a varázsban, ami ezt a helyet az innováció gyújtópontjává teszi. Az itt alapított úttörő vállalkozások a befektetett tőkének, az elsőrangú egyetemeknek és a nagyszerű klímának köszönhetően az élre röpítették a Szilícium-völgyet. […] Az internet, a video-konferenciázás és a mobil eszközök lehetővé teszik, hogy bárhol elvégezhesd a munkád. A munka helye csak döntés kérdése.«
Ez a szellemiség uralja a Szilícium-völgy munkához való hozzáállását, amely többé nem fizikai megerőltetés, idő- és térbeli lehatároltság, fáradtság vagy éppen dicsőség dolga, hanem szórakozás, önkifejezés, kommunikáción keresztüli kapcsolatépítés, kötöttségektől mentes kreatív tevékenység, ahol a kulcsszó az innováció. Röviden arról van szó, hogy a munka hobbi, az iroda pedig az otthonunk (home office helyett office home). Ennek megfelelően alakul az emberkép is, amely felcserélhető, szabadon változtatható, egymást sűrűn átjáró és esetleges megragadásuk pillanatában azonnal átalakuló identitásokon alapul. Amint egy-egy féléves projekt vagy a manapság divatos »dizájn-gondolkodás« jegyében álló prototípus-termékgyártási módszer is sugallja: nem kell hosszú távra berendezkedni, elegendő rövidebb időn keresztül intenzív(nek gondolt) emberi kapcsolatokat kialakítani. A kapcsolattartás többnyire úgyis digitális csatornákon zajlik, ahol a távlatosság, az elköteleződés és a folyamatosság helyébe a megtörténte pillanatában feloldódó azonnaliság, az agresszív pillanatnyiság és a szórakoztató fragmentáltság lép.
Az új munkaetikát új kódok, új törekvések, új igények közvetítik, amelyekben mindannyiszor tetten érhető a high-tech szektor antropológiai felfogása (hálózatos, innovatív önképe) és a »virtuális osztály« kreatív egoizmusa. A rugalmas munkaidőből, a játékos munkahelyből, a rendszeres csapatépítő tréningekből és egy jó coach rendszeres tanácsadásaiból kibontakozó gyakorlat önmegvalósító feladatnak tekinti a munkát, amelynek végcélja, hogy mindenki a saját brandje legyen – hiszen az Én a márka.”