Rendszerbontó csőd

„Persze a virtuális médiapártok, az Együtt, a PM, a MOMA és a kissé túlzó kifejezéssel, többes számban használt Liberálisok is hozták azt, amit elvártunk tőlük, nekik viszont ez egy újabb szereplési lehetőség volt, éltek is vele. Persze a gyűjtéshez, standoláshoz szervezeti háttér is kéne, nem elég néhány rozéfröccs mellett egyre nagyobb lelkesedéssel és hangerővel döntögetni az Orbán-rendszert az Ellátó Kertben, vagy a Fogas házban. Ahhoz biza fegyelem, szorgalom, meg munka kell.

Az LMP kilóg, nekik elemi érdekük, hogy ne nagyon közösködjenek a többivel, így az ő »eredményük« is érthető, bár ők legalább aktívak más területen, lásd a földmutyi kérdését.

Látható tehát, nem csak térben szakadozott darabjaira a baloldal, de alapvető érdekei mentén is egyre mélyebb árkok választják el a különböző minoritásokat, miközben évek óta ugyanazért a pár százezer protestszavazóért küzdenek Budapesten és néhány nagyvárosban, ahol még legalább nyomokban kimutatható a jelenlétük.

Persze van egy ok, amiről nem tehetnek. Tavaly ősszel, az internetadó kitalálása környékén csúcsosodott ki a kormányzati káosz és csődtömeg, amit aztán jótékonyan elfedett a migránsválság felfutása, hogy pillanatok alatt átformálja a magyar közbeszédet és átállítsa a belpolitikát, amit a komplett magyar baloldal reménytelenül lemaradva, hibás helyzetértékeléssel, hol pedig az ország érdekeivel való konkrét szembemenéssel volt képes csak lekövetni. De ez már egy másik történet.

A rendszerbontók eközben szépen csendben, szerényen a háttérben meghúzódva már akkor elbuktak, amikor még el sem indították az akciójukat.”