„Korábban elmondta, hogy idén legalább 51 százalékot terveznek értékesíteni az MKB-ból, és az állam is tulajdonos maradhat. Továbbra is ez a kiinduló állapot?
A tulajdonosi jogokat gyakorló MNB a legalább 50 százalék plusz egy szavazat értékesítését célozta meg. Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy egy kisebbségi tulajdonrész az állam kezében marad, ám nem jelentené az üzlet meghiúsulását, ha végül nem így alakulna. És az sem zárható ki, hogy a minimális célt meghaladó részt sikerül eladni.
A megmaradó tulajdonosi részesedéssel mik a szándékok? Milyen formában, meddig kell ezt a tulajdonhányadot eladni?
A fennmaradó hányadról már az új tulajdonosoknak kell dönteniük. Elvi lehetőségként a tőzsdei bevezetés is fennáll a reorganizációt követő konszolidációs időszak végállomásaként. Személy szerint favorizálom a megjelenést a nyilvános, szabályozott értékpapírpiacon, hiszen ez mutatja meg igazán egy bank értékét.
Ha a vállalatot érintő kulcskérdésekben már az új tulajdonosok döntenek, akik a tervek szerint pár hónapon belül ismertek is lesznek, nem lett volna érdemes várni a stratégiaalkotással? Lehet, hogy az új tulajdonosoknak teljesen más elképzeléseik vannak. Érdemes volt most egyáltalán erőt fektetni a tervezésbe?
Meggyőződésem, hogy nem egy eszközhalmaz cserél gazdát: a vevő alapvetően egy jövőképet vesz meg, és mi pontosan ezt teremtettük meg és tettük világossá a stratégiával és az átalakítással.
Tudja már, hogy ki a vevő, illetve vevők és mik a szándékaik, akár személyi kérdésekben? Elvégre meglehet, hogy egy pár hónapos megbízatás kedvéért hagyta ott a jegybank alelnöki pozícióját.
Természetesen nem ismerjük a vevőt vagy vevőket. Az viszont tudható, hiszen a jegybank bejelentette, hogy a startpisztoly eldördült: számos potenciális érdeklődő már tájékoztatást is kapott a lehetőségről, megkezdődtek a tárgyalások. Ami a személyemet érintő kérdést illeti: ha nem hinnék az MKB Bankban, ha nem érezném, hogy van jövője, aligha hagytam volna ott egy betonszilárdságú állást. (...)