Nem akarok mindenáron miniszterelnök lenni

„Ha már a kamaszkort említi, Tapolcán azt állította, hogy ideológia szempontjából nem változott a Jobbik, csak átlépett a felnőttkorba. Miket sorolna még a párt múltjából a kamaszkori botlások kategóriájába? 

Biztos sok minden van, de egyik sem olyan, amit ki szeretnék iktatni a múltunkból, mert azt gondolom, hogy mindennek megvolt a jelentősége, mindegyik hibánkból tudtunk tanulni. És persze ide sorolandó az általam vadhajtásnak nevezett szélsőséges jelenségek kérdése is, amelyek sosem voltak a mi világunk.

Akkor vállalható volt, de ma már nem tudnak vele azonosulni?

Nem erről van szó. A Jobbik számomra soha sem volt szélsőjobboldali, fasiszta, nemzetiszocialista, rasszista vagy antiszemita párt. Ha ilyen emberek csatlakoztak hozzánk, vagy ilyen megnyilvánulások történtek, akkor azok túlfűtöttségből vagy tévedésből történtek. Ebben az én felelősségem, vagy a párt vezetésének a felelőssége annyi, hogy félrenéztünk, és abban bíztunk, hogy ezeket a jelenségeket majd az idő megoldja.

Az ön szájából hangzott el nyilvános rendezvényen, hogy a választások tisztaságának ellenőrzésére az iráni Forradalmi Gárdát hívja be Magyarországra. Egy lakossági fórumon pedig felajánlotta, hogy aki továbbra is zsidó származásúnak hiszi önt, az a szünetben kikísérheti a mellékhelységbe, és ellenőrizheti, hogy nem az.

Az előbbire mondom, hogy az az indulati részéhez tartozott a szerepléseinknek. A másik esetnél arra reagáltam, hogy a Magyar Fórum honlapjára felkerült egy hamisított meghívó az állítólagos barmicvómról. Elismerem, hogy ez nem volt egy ízléses poén, de erre a fajta provokációra abban a helyzetben megfelelő válasznak tűnt. Istenfélő emberként mindig arra törekedtem, hogy senkit se bántsak meg a vallásos érzületében, és nem lehetetlen, hogy ez ott sikerült.

Emiatt is nagy kérdés számomra a jelenlegi helyzetben, hogy el tudjuk-e kerülni azt, hogy a migrációs probléma vallási színezetet kapjon. Félek, hogy ez lehetetlen. Jó lenne, ha nem alakulna ki egy iszlám-keresztény konfliktus Magyarországon, de Európában sem, mert abban nagyon nagy veszélyek rejlenek a jövőre nézve.

Mostanában többször szóba hozta, hogy korábbi nyilatkozata alapján iszlám szimpátiával vádolják, pedig a szövegkörnyezetből kiderül, hogy valójában miről beszélt. Hogyan kell érteni azokat a mondatait?

Törökországban tartottam előadást vallásos fiatalok előtt az isztambuli egyetemen. Ennek kapcsán kifejeztem, hogy Európa példát vehetne az ottani fiatalok vallásos elmélyültségéről. Ez akkor sem jelentette, és most sem azt jelenti, hogy Európa térjen át az iszlámra, hanem azt, hogy jó volna, ha a kereszténység is méltó helyére kerülne a kontinensen élő emberek életében. 

Életrajzi könyvében direktebben fogalmaz. Idézek: »Az emberiség tradicionális – a transzcendenst a hétköznapival együtt megélő – kultúrájának az utolsó védőbástyája az iszlám világ maradt. Amennyiben az iszlám elbukik, a fény szinte teljesen kialszik, és a globalizmus sötétsége előtt már nem marad érdemi ellenfél. Akkor tényleg véget ér a történelem«. Ezt ma is így gondolja?

Ez egy esszé az iszlámról, amelynek folytatásában benne van mindaz, amiről az előbb beszéltem. A keresztény Európa nem képes megőrizni az identitását, önfeladóvá vált. Az EU-val is az a problémám, hogy a Felvilágosodás előtti történelemről nem vesz tudomást. Így kihagyja a közös örökségből a görög filozófiát, a római jogot, a keresztény vallást, és a lovas nomád népeket.

Számomra az tűnik ki a mondataiból, hogy nagyobb becsben tartja az iszlámot, mint a kereszténységet. 

Ne azonosítsuk az iszlámot se a migránsokkal és pláne ne a terroristákkal. Én az iszlám alatt a saját hazájukban a vallásukat mélyen megélő egyszerű emberekre gondolok. 

Csakhogy nem mindegy, miben vannak elmélyülve. A Korán három alternatívát kínál a hitetlenek számára: betérés, adófizetés, halál. 

Ez az iszlám leegyszerűsítése. A Bibliában, főleg az ószövetségben is találunk olyan mondatokat, amelyek könnyen félremagyarázhatók. Én magam a szufizmust, az iszlám misztikát tekintem az iszlám csúcsának, bár lehet, hogy egy elefántcsonttoronyból szemlélem a valóságát. Engem is megrémít az a sok embertelenség, ami az iszlám nevében zajlik a világban, de szeretném hinni, hogy a vallások békében tudnak egymás mellett élni. Ehhez viszont be kell lássuk, hogy minden vallásnak és kultúrának a maga őshonos területén van létjogosultsága. Magyarországnak például nem érdeke, hogy egy bizonyos létszámarány fölötti muszlim közösség jelenjen meg nálunk, és átformálja az ország keresztény kulturális arculatát.”