Van egy berzenkedés, idegenkedés a helyzettől – erre játszott rá a kormány a menekültellenes kampánnyal –, de közben együttérzés is van, főleg a családok, gyerekek iránt. Interjú.
„Egy Európa jelentős részét érintő tragédia zajlik szó szerint a szemünk láttára, akár most Röszkénél, akár korábban a Keleti pályaudvaron. Ettől függetlenül még azok is, akik együtt éreznek a menekültekkel, nyilván közben élik a maguk szokásos életét, szórakozni járnak a családjukkal, összejönnek a haverokkal egy sörre. Hogyan tudja ezt a kettősséget a tudatunk feldolgozni?
Jó kérdés, valószínűleg itt is ugyanaz a mechanizmus játszódik le sokaknál, mint amikor egy balesetnél is inkább maradunk passzív szemlélők, mint hogy aktívan belépjünk a helyzetbe: segítsen más, vannak rá elegen, miért pont én, még a végén hibázok, és akkor én kerülök bajba – a tudatalattink nagyon szépen el tudja rendezni a dolgokat. Főleg, ha látom, hogy azért sok az önkéntes, sok a rendőr, vannak hivatalok is – csinálják ők. Ez kétségtelenül egy passzív, de nem mondhatnám, hogy nem normális viselkedésmód ilyen helyzetben.
Igen, ez. Csak az a baj, hogy ha a feszültség, amit ez az ambivalencia kelt, tartósan fennmarad, akkor egy idő után az összes indulatom rájuk zúdul, és akkor fogom azt követelni, hogy csináljanak már velük valamit, vigyék innen őket, bárhogy, csak gyorsan.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
„Az ilyen mértékű béremelés mögött nincs fedezet, ezért az szükségszerűen adóemelésekhez vagy megszorításokhoz vezetne” – hangsúlyozta a Számháború című műsorban Szalai Piroska.
Levelet írt az Európai Bizottság elnöke.
A hegeli dialektika szerint minden tézis megszüli az antitézist.
Az Egyesült Államok elnöke újabb húsz ország állampolgáraival szemben vezet be teljes vagy részleges beutazási korlátozásokat, nemzetbiztonsági okokra hivatkozva.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Minden napra jut egy kataton őrjöngés Nárcinál. Most épp egy újságot akar bezúzatni.
Bajnai? Miért ne? Megnyerő külsejű, joviális személyiség, halkan, indulatok nélkül beszél, kerek mondatokban fogalmaz, járása dallamos.
