„Idegeneket hív…”

Gyerekkoromban volt egy mese arról, ki lopta el a süni almáját. Minden állat letagadta, a medve is azt mondta: „Én nem!”, de az egyik pofája feldagadt, pont egy almányi dudor látszódott.

Bár Stross a szingularitás hard SF írójának van elkönyvelve, a Mosoda-akták népszerűségének az egyik oka talán pont az, hogy nem szigorúan tudományos-fantasztikus.
„Találó cím a sorozatnak az »akták«, mivel valóban két eset felgöngyölítéséről van szó, a két kisregény, amelyek témájukban és jellegükben is különbözőek, remekül kiegészíti egymást. A Pokoli archívum a komorabb történet egy testfoglaló szörnnyel, idegen világbeli náci erőddel és egy jeges-halott bolygóval. Ez a történet a terjedelmesebb a kettő közül, akcióból, hullákból és (kissé morbid) humorból sincs hiány, és ami a legfontosabb felvezeti és bemutatja a szereplőket. A sorozat főhőse, Bob, rendszergazda, egyfajta mindenes szaki a Mosodában, aki átkéri magát terepmunkára, ahol húzós helyzetekbe csöppen. A karakter jellegzetessége, hogy efféle hacker, ahogy Stross az utószóban megfogalmazza, a régi különc, kíváncsi, vásott istenek leszármazottja. Jellemzője a hidegvér, amint nem szegeződik rá egy fegyver csöve ásítozni kezd, és az ironikus humor, amivel a főnökei idegeit is feszegeti. De a mellékszereplők még találóbbak: a túlbuzgó, geek lakótárs, a bombázó matematikus, a bosszantóan kukacoskodó főnöknő az irodában.”