Mindenki hülye

„Nagy a jövés-menés mostanság a külügyminisztériumban. Sorra hívják be a velünk nem feltétlenül azonos álláspontra helyezkedett országok nagyköveteit, és közlik velük, mondják meg otthon a főnökeiknek, hogy Magyarország a menekültválságra egyedül jól reagáló ország, volnának szívesek nem áskálódni tovább ellenünk.

A nagykövetek hazaüzennek Bécsbe, Berlinbe, Stockholmba, Bukarestbe, a szélrózsa minden irányába, és jelentik, hogy Szijjártó Péter megint elküldte a komplett Európát melegebb éghajlatra. Meg az ENSZ főtitkárát. Mindenkit. Szijjártóra most már nemcsak mint a keleti nyitás apostolára, hanem világlehülyézési miniszterként is tekinthetünk. Igen célratörő ebben a műfajban. (...) 

A világ lehülyézésnek ismeretesek a hétköznapi gyökerei. Ha valami nem sikerül a magánéletünkben vagy a munkahelyünkön, mondhatjuk, hogy nem értenek meg bennünket, impotens a környezetünk, mindenki más hülye. Csak mi nem. Ha nem megy a góllövés, mert gyengék vagyunk, elmondhatjuk, hogy jól játszottunk, de az ellenfél durva volt. A bíró pedig... persze mi nem foglalkozunk vele. Szijjártó Péterben is lássuk meg az egyszerű embert. Példáit ő is csak onnan hozhatja, ahol él.”