„A fentiek természetesen csupán egy elvi összefoglalás, amely sok gyakorlati kérdésre nem tér ki, különös tekintettel a jelenleg folyamatban lévő állapot politikai jellegű vonatkozásaira. Így például arra, hogy ugyan az Európába az életveszély elől menekülő bevándorlókat kötelességünk megmenteni és ellátni, valamint nem zárkózhatunk el a jobb élet reményében érkezők elől sem, felmerül annak a kérdése is, hogy van-e lehetőségünk segíteni tovább jutásukat gazdag közel-keleti országokba, ahol beilleszkedésük és kulturális integrációjuk nyilvánvalóan nem jelente olyan kihívást, mint Európában. Hasonlóképpen kevesebb biztonság-politikai kérdést vetne fel letelepedésük. Ugyancsak nem szabad elzárkózni azok elől, akik egy jobb élet reményében szeretnének letelepedni.
A menekülteket el kell látnunk, nem zárhatjuk be előttük – sem tényleges, sem virtuális – kapuinkat. Ugyanakkor fontos, hogy az újonnan érkezők tiszteletben tartsák a befogadók kultúráját és ahhoz minél gyorsabban integrálódjanak.
A történelem során többször is bebizonyosodott, hogy az „idegenek” új lendületet és színt hoztak a befogadó ország életébe, kultúrájába, gazdaságába. Természetesen mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a már itt élők biztonságban legyenek és az újonnan érkezettek mihamarabb integrálódjanak az európai társadalomba. Ennek fényében kívánom, hogy következzen be a fent említett áldás, és »ezekkel a tulajdonságokkal érdemesek leszünk arra, hogy az Örökkévaló is irgalmas legyen hozzánk és az égi áldás hulljon a fejünkre«.”