Egy biztos: háború elől menekülni, migrálni alapvető emberi jog. Az 1951-es, a tiltott határátlépést egyébként nem büntető Genfi Egyezmény alapján háborús menekülteket be kell fogadni.
„A magyar kormány már az év elején hiszterizálta a közvéleményt menekültügyben, amikor néhány hétig fiatal koszovói családok jöttek, nem bevándorolni, hanem kétségkívül gazdasági okokból, Nyugat felé. Rogán Antal a Keleti pu. peronján aggódott látványosan, közölte, hogy »azonnal őrizetbe kell venni és haladéktalanul vissza kell küldeni őket a hazájukba.« Aztán elmaradoztak a koszovóiak, és jöttek ezek. Akikről nem lehet emberi módon beszélni, csak per hordák, áradat, vírushordozó megélhetési veszélyforrás tárgyaljuk őket.
A nemzeti helyzet azóta csak fokozódott, és kiderült, hogy a rendpárti kormány, amely közben – nagyon helyesen – elkötelezte magát az IS elleni harcban, egy dologra képtelen: a rendtartásra. Ez egyenes következménye annak, hogy a saját fejében sem képes rendet tartani, zavaros és ellentmondásos érvek tömegét hajtogatja. Egyetlen értelmes, átgondolt tettet, ésszerű reakciót nem láttunk a részéről, miközben a Helsinki Bizottság teljes joggal emlékeztet arra: »Miért mond csődöt a magyar állam attól, amit a Sziget Fesztivál simán kezel?«
Ez elég fontos tanulsága a menekültválság magyar állami kezelésének: nem véletlenül végállomás a Keleti pu. (illetve most már Bicske) a legtöbb menekült számára. A magyar állam, amely a fővárossal együtt eddig egy fél liter ásványvizet sem volt képes átnyújtani a szerencsétleneknek, képtelen kezelni a helyzetet. Privát szereplők és civilek már rég sokkal hatékonyabban – és emberségesebben – találtak volna megoldást. Ha nem is feltétlenül politikait.
Hogy Európát védeni kell a radikális iszlámtól? Az természetes. Hogy IS által átdobott terroristák is lehetnek a mostani menekültek között? Simán lehet. Ez azonban nemzetbiztonsági kérdés, és aggódnunk akkor kell, ha a nemzetbiztonság terén nincs normális együttműködés Európában (ez valóban állami feladat).”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Nem lenne most miről beszélnünk, ha az Európai Unió a jogállamiság és alapjogok védelme keretében bátorkodna szavatolni az őshonos kisebbségek önrendelkezési szabadságát.
Az ellenzék azt hitte, a miniszterelnök menekül, pedig épp most mattolta őket. Schiffer András szerint Orbán Viktor tudatosan váltott, és beállt abba a pozícióba, ami eddig mindig tarolást hozott – miközben Tarr Zoltán egyetlen elszólással leplezte le a Tisza Párt valódi ajánlatát.
Még a viszonylag jobban ismert Ruszin-Szendi Romulusz kilátásai sem túl rózsásak a Magyar Nemzet információi szerint.
Hosszú éjszaka után a valóság utolérte Brüsszelt, maradt a kényszermegoldás.
Jön egy új iszlamofóbia szabályozás, amely nem a kissebséget, hanem a többséget kényszeríti alkalmazkodásra.
Ukrajna ügyében három hazugsággal áltatja magát az Európai Unió, amely eközben a jogállamot kidobta az ablakon. Szilvay Gergely írása.
Súlyos kritikát kapott a német sajtótól, a Die Welt sem finomkodott.
Tanulságos beszélgetés volt, izgalmas intermezzókkal.
