Corvinus tanévnyitó beszéde (Pék Zoltán - Feljövök érted a város alól)

„Azért a hajsza közben is igyekszem tartani veled a kapcsolatot. Nem sokat tudunk a régi világról, de a zene az örök. Az kell. Ha megfigyeled, minden tanórámnak furcsa címet adok. Akár fel is ismerheted őket – a régi Magyarország underground slágerei ezek, amiről már csak a bennfentesek tudnak. De te az a fajta ember vagy, aki ezt észreveszi. Ez a te kenőpénzed: a kulturális tőkéd. Emiatt maradhatott még fenn a fajtánk, mert meg tudjuk húzni magunkat, és rendkívüli éleslátással tudjuk a megoldást mindenre. Legalább mi kacsintsunk össze. Csak azért, mert azt hiszed, közgazdász szakra jelentkezték, valójában hosszú távon mégis mindannyian bölcsészek vagyunk. Na, nem hivatásszerűen, abból nem lehet megélni.

Így van ezzel a savószín bőrű Filo is, akit tényleg így hívnak. Őbenne bíztam meg egyedül. Életem legnagyobb hibája volt. Vele húztam le iksz évet az árvaházban, amit a traumatikus élmények miatt inkább a Háznak hívok. Ott szereztem az esküdt ellenségemet. Akkor, amikor Filó eltűnt. Jobb is így. Amíg Sántadög, az a savószín szemű, pederaszta, szadista állat, aki megkeserítette az életemet, fel nem tűnt újból. Olyan ő nekem, mint a molylepkének a gyertya lángja. Ellenállhatatlanul vonz. Amikor meghallom a nevét, megbabonáz, akár a szarvast a reflektorfény. Miatta leszek tökösebb, mint Áron a VAN-ból. Bocs, ez már a »Kulturális utalás haladóknak« kurzus anyaga, ti ezt már úgysem ismeritek. Én a mának élek, de a múltnak írok. A beugróban majd a hosszú bőrkabátos, napszemüveges alakot kell felismerni, ennyit segítek.

Na, mit is mondhatnék neked végszóként? Itt olyan nincsen. Kár, mert egy igazán ütős mondattal akarnék búcsúzni, csak valahogy mindig eszembe jut egy még jobb. Most is ennek a savószín fogú tagnak, Ludwignak a szólásán kattogok: »A tények logikai képe a gondolat.« Na, hát a történetemben ez van doszt. Nagy tételbe veszed, olcsóbban adom. Érted? Tudástranszfer. Esetleg javasolhatok hozzá egy-két eredeti hasonlatot? Jó, nálam ez három kilóban megáll. Hogy pont olyan, mint a múltkori? Hallgass ide! Egy jó tanács: az imitáció a legőszintébb dicséret. Hiába is mondanék neked mást.”