szórakozás utáni vágyunk erősebb minden másnál, és ami nem szórakoztat az már nem is köt le bennünket. Viszont az ezzel járó kiürülés az élet értelmét veszi el és gondolatok nélküli zombivá változunk.
„A párhuzam napjainkban is felfedezhető. Kezdve az igénytelen, semmitmondó és üres regényekkel, melyek könnyen olvashatóak és nem késztetnek gondolkodásra. Erre a legjobb példa a nemrégen megszűnt kiadó kiadványai, élen a szürke sorozattal és a magyar úszónő »vallomásaival«. Egyre csökken az igény a tartalommal rendelkező kiadványok iránt, és eltolódik az üres szórakoztatás felé. Mielőtt azonban azt hinnénk, hogy csak a könyveket érinti a kiürülés, vessünk egy pillantást a mozi irányába is. A 3D-s filmek megjelenésével egyre több olyan egész estés film készül, aminek semmi története sincs és mindössze a látványvilágra összpontosít. Talán erre a legjobb példa az idén megjelent Mad Max - A harag útja. Ezek azok a filmek, amiket otthon a tévén megnézve semmi élményt nem nyújtanak. És ha már a tévénél tartunk, akkor megvizsgálhatjuk azt is, hogy mit nyertünk, mi nézők, a sok csatornával? Mindenhol valamilyen helyszínelők sorozat megy, az ismeretterjesztő csatornákon pedig fő műsoridőben a felújítós, barkácsolós autós műsorok, vagy éppen valóságshow-k kivonatai. Ha véletlenül valóban bekeveredik a műsorba egy ismeretterjesztő film, akkor viszont hemzseg a hibáktól, hiszen le kell egyszerűsíteni a dolgokat a nézőknek és nincs idő a probléma kifejtésére.
Ray Bradbury előrelátta a jólét és a szórakoztatás következményeit. Montag főnökének, Beatty kapitány szájába adva a szavakat, elgondolkodtató érveléssel vezeti le a fentieket. A szórakozás utáni vágyunk erősebb minden másnál, és ami nem szórakoztat az már nem is köt le bennünket. Viszont az ezzel járó kiürülés az élet értelmét veszi el és gondolatok nélküli zombivá változunk.”