Röszkére küldeném László Petrát

„Mennyire tartja hasznosnak a személyes példamutatást? Érdemes egy politikusnak közvetlenül is bekapcsolódnia a menekültek segítésébe, vagy ahogy Gyurcsány Ferenc tette, befogadnia néhány migránst a saját otthonába? Az efféle akció inkább álságos vagy inkább ösztönző lehet mások számára?

A politikusokra sokan figyelnek, amit mondanak és tesznek a magánéletükben, amit képviselnek, ahogy beszélnek, az hat. Szerintem akire sokan figyelnek, az mindenképp mintát közvetít, ha akarja, ha nem, és ennek tudatában kell lennie, felelősséggel kell viselnie. Akkor is, amikor hibázik, akkor is, amikor elér valamit. A volt miniszterelnök konkrét gesztusát nem kell nekem minősíteni, nyilván mindenféle vélemény van a döntéséről minden politikai meggyőződésű közegben, van akinek álságos, van akinek ösztönző. Az ország sorsáért, közös döntéseiért felelősséggel tartozó képviselőként szerintem ő is azt gondolja, amit én, hogy az igazi felelősség az állami intézmények működtetése, a racionális és fenntartható közpolitika. A személyes áldozatvállalás e mellett lehet inspiráló, de a feladat az érdemi ellenzéki alternatíva ajánlata, ahogy azt az MSZP június elején megtette.

DieterZetsche a Daimler cég vezére arról beszélt a Bild am Sonntagnak, hogy menekülteket foglalkoztatna a németországi Mercedes-gyárakban, mivel motivált, fiatal munkaerőt jelentenének. Jó ötletnek tartaná, ha Magyarországon is lennének hasonló kezdeményezések?

Sokkal bonyolultabb ez a dolog annál, sem hogy egyszerű »igen vagy nem«-re egyszerűsítsük. Az emberi történelemről meglévő képünk alapján az elég egyértelműnek tűnik, hogy kortól és körülményektől függetlenül a befogadó társadalmak nagyobb eséllyel tudnak sikert, fejlődést, növekedést elérni. Fontos lépés, ha egy, a világ minden táján ismert márka vezetője személyesen kiáll és világossá teszi, hogy nem tesznek különbséget emberek között származási alapon, hanem az értéket, a tehetséget, a motivációt keresik. Ez a német hétköznapokban kicsit talán egyszerűbb, mint Magyarországon lenne. Én személy szerint annak örülnék, ha a Magyarországon működő cégek sikeresek lennének, növekedést tudnának produkálni és a származás nem lenne faktor egy ember felvételénél, függetlenül attól, hogy magyar vagy sem. Nagyon sok dolgot kell tenni Magyarországon annak érdekében, hogy a mostani fideszalapú gazdaságról modern, növekedő, fenntartható és méltányos gazdaság jöjjön létre. Szerintem fizetésben, adózásban és szabályozásban is rengeteg a feladat, leginkább pedig a munkát terhelő adókat kell csökkenteni, átrendezni, mert a mai helyzet, miszerint például úgy nőtt a minimálbér - azaz fizet többet a munkaadó -, hogy közben csökkent a fizetés - kevesebbet visz haza a minimálbéres -, az tönkrevágta a gazdaság működését. Ezen az sem segít, hogy ezt a megnövelt adóterhet az állam részben visszaosztja közmunka formájában, részben a fidesz ellopja. Az állítást tehát, a példaadást, a befogadó gazdaságot jónak tartom, de ebben az országban nagyon mások az akadályok és a megoldandó feladatok, mint Németországban, így a két helyzet szerintem nem vethető össze közvetlenül.

Ehhez képest ma Magyarország olyan képekkel kerül be a világsajtóba, amelyeken szomorú helyzetben várakozó menekültek, vagy épp verekedő, gyerekeket rúgó újságírók láthatók. Nem biztos, hogy ilyen hírnévre vágytunk.

Válasszuk szét a dolgot. Először is: amit László Petra, a jobbikos nettévé riportere tett, az elfogadhatatlan és büntetést érdemel. Nincs pardon és nincs kérdés, vezekelnie kell azért, amit tett. Gyerekeket, embereket, egyáltalán, senkit nem lehet fizikailag bántalmazni, pláne azért, mert gyerek vagy mert menekül, leginkább pedig semmiért. Másodszor azonban fel kell tegyük azt a kérdést is, hogy honnan jön mindez? Mi az a közhangulat, mi az a pszichózis, amelyben egy ilyen tett elképzelhető? Megrúgna-e László Petra egy gyereket egy egyszerű őszi délutánon, a Szabadság téren? Aligha. Ez a pszichózis pedig nem a semmiből keletkezett. Megvannak a maga torz alapjai, de a felszítása, a léte, a nagyságrendje soha nem lehetne ekkora megértő, barátságos, nyitott kormány és közélet mellett. Harminc milliárd forintból nagyon komoly rombolást lehet előidézni. Én is látom a megosztó kommenteket, az amerikázást, izraelezést, a gyűlöletet, a keresztesháború-logikát. Szerintem azok az emberek, akik ezt nyomják, inkább áldozatok, mindegy, mikor épp melyik oldalon. Az elmebetegezés, a zsidózás, a kommunistázás, a nácizás és most már a liberálisozás, a határtalan gyűlölet megöli és megemészti azokat az embereket, akik áldozatául esnek. Egyébként akár szó szerint is, hiszen elég sok kutatás igazolta, hogy a tehetetlenségből fakadó stressz komoly pszichoszomatikus betegségekhez vezet. Én nem hiszek abban, hogy ezeket a megtévedt, átvert embereket meg kell szégyeníteni, az csak megerősíti a problémát. Szerintem László Petrának és az országnak is az lenne a leginkább előremutató, ha László Petra a következő hónapokat a röszkei táborban töltené munkával, és látná, hogy kik ezek az emberek, honnan és miért jönnek. Az önvizsgálat, a változás és a továbblépés a legnehezebb dolgok egyike az ember életében, szembesülni korábbi hibáinkkal, bűneinkkel, meggyászolni azt, amit tettünk, vagy akik voltunk és új, jobb életet kezdeni - ez mindennél nehezebb. Pláne, ha közben a kormány gyűlöletpropagandára költi az adónkat. Ezzel együtt ez a feladat, mert Magyarország nem a gyűlölet hazája és nem is válhat azzá. Az pedig mindenkin múlik egy kicsit, hogy milyen gyorsan fordulunk vissza a lejtőn.”