Gyere hozzánk podcastet készíteni!
Bérelhető a Mandiner korszerű stúdiója, mutatjuk a részleteket!
Az írás a fejben anyagozás állapota
2015. szeptember 30. 17:00
Van egy olyan mondás, hogy az Isten nem terhel erőnkön felül, ami annyit tesz, hogy bármilyen nehézség jön, az Isten erőt is megadja a kibírásához. Interjú.
2015. szeptember 30. 17:00
„A Drognapló egy nagyon őszinte kinyilatkozás, amelyben részletesen beszámolsz a drogkarriered mélypontjáról, az emberi értékek semmivé foszlásának folyamatáról. Sosem bántad meg ezt a nyers, minden részletet felvállaló kitárulkozást?
Egy leállni készülő drogos számára a felvállalás, a szembenézés a terápia része, így amikor a Drognaplót írtam, teljesen természetes volt, hogy felvállalom a történetemet. Nyilván akkoriban nem vizsgáltam meg a döntésemet minden aspektusból, de azóta sem bántam meg.
Négy éve írtam a könyvet, rengeteg dolog változott azóta az életemben, és én magam is rengeteget változtam. Az fura tud lenni, amikor úgy tesznek fel kérdéseket vagy reflektálnak négy évvel ezelőtti helyzetekre, mintha azok most történnének velem. Ezzel együtt nem érzem úgy, hogy a felvállalás hátrányosan érintene vagy problémaként jelentkezne az életemben. Hoztam egy döntést, ami akaratlanul is meghatároz engem és az életemet, de ezt vállaltam, amikor egy kiadónak igent mondtam, és megírtam a regényt. Inkább arra koncentrálok, hogy merre tudok továbbmenni.
Az írás ott volt veled a drogmúltad előtt is?
Kamasz koromban nagyon érdekelt az írás és a kábítószeres kultúra is. Rövid ideig azzal igazoltam az anyagozásomat, hogy a cuccozás nekem kísérletezés, de igazából el sem kezdtem normálisan írni, már elveszítettem az érdeklődésemet az egész felé. Bár voltak homályos elképzeléseim arról, hogy szeretnék majd írással foglalkozni, de az igazság az volt, hogy cuccozni jobban szerettem, mint írni. Intenzívebb élményt adott, mint az írás aktusa vagy annak feedbackje.
Maga az írás lelki erejét, ami most a személyes életemben nagyon sokat ad, a terápiám után találtam meg, fedeztem fel magamnak. Egy időben éltem írásból újságíróként, abban is megvolt az a mentális tartalom, a kiszakadás élménye, főleg, hogy filmekről írtam, ami nagyon inspiratív volt számomra. De az irodalomírás az a fejben anyagozás állapota, egy módosult tudatállapot. Önismereti szinten is nagyon sokat épülök belőle, célt ad, értelmet ad és olyan kapaszkodókat nyújt a hétköznapokban, amik segítenek tisztának maradni. Ugyanakkor vannak olyan részei is, amik pont, hogy próbára tesznek, például a drogos tudatállapot reprodukálása, az egyfajta keretfeszegetés. Ilyenkor a sóvárgás is erőteljesen megjelenik.”
Nem Krausz Ferenc írása lesz az, amire a mostani kormánypárt felbőszült támogatói odafigyelnek
A higgadtabbak azért talán igen.
A szabósegéd is megoldotta
Jut eszembe, az ÁVH (mely 1948-ban épp ilyentájt, szeptember elején alakult) vezetőjének, Péter Gábornak sem volt jogi végzettsége.
Ebben a kérdésben teljes súllyal és mellszélességgel, a lehető leghatározottabban, minden kétséget kizáróan a drága Miniszterelnök Úr mellett állok
Szeretném jelezni.
Tudom, hogy sem magamnak, sem Unger Annának nem teszek jót azzal, ha a leköpdösése helyett tisztességes, tárgyilagos elemzésben kívánom részeltetni
De azért megpróbálkozom ezzel ismét.
Főleg a kormánypárt felajzott és csalódott hívei támadják leginkább egy olyan mondatért, amelyben egyébként teljesen igaza volt
Helyes, hogy hűteni próbálta azokat az elvárásokat, amelyeket felelőtlenül korbácsoltak fel a kampányban Magyar Péterék.
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend: