„A Drognapló egy nagyon őszinte kinyilatkozás, amelyben részletesen beszámolsz a drogkarriered mélypontjáról, az emberi értékek semmivé foszlásának folyamatáról. Sosem bántad meg ezt a nyers, minden részletet felvállaló kitárulkozást?
Egy leállni készülő drogos számára a felvállalás, a szembenézés a terápia része, így amikor a Drognaplót írtam, teljesen természetes volt, hogy felvállalom a történetemet. Nyilván akkoriban nem vizsgáltam meg a döntésemet minden aspektusból, de azóta sem bántam meg.
Négy éve írtam a könyvet, rengeteg dolog változott azóta az életemben, és én magam is rengeteget változtam. Az fura tud lenni, amikor úgy tesznek fel kérdéseket vagy reflektálnak négy évvel ezelőtti helyzetekre, mintha azok most történnének velem. Ezzel együtt nem érzem úgy, hogy a felvállalás hátrányosan érintene vagy problémaként jelentkezne az életemben. Hoztam egy döntést, ami akaratlanul is meghatároz engem és az életemet, de ezt vállaltam, amikor egy kiadónak igent mondtam, és megírtam a regényt. Inkább arra koncentrálok, hogy merre tudok továbbmenni.