„Csakhogy, mint ez a választások után kiderült, ezzel az üggyel a »fülkeforradalmárok« nem kívántak foglalkozni, egyrészt mert látványosan elhatárolódtak a jogfolytonosság mindennemű látszatától az előző kormányok lépéseit illetően, másrészt az Orbán-rezsim a magyar állampolgárság és a választójog külföldi kiterjesztésével saját szavazóbázisát kívánta megerősíteni. Ennek érdekében fenntartotta a korábbi egyezményt, annak minden hátrányos következményével, aminek alapján aztán egyre több ukrán állampolgár részesül magyarországi nyugdíjban.
Az ukrán kérelmezők részére formailag jogszerűen, ám végső soron mégiscsak sundán-bundán, a magyar költségvetésből biztosított - az ottani mércével mérve igen magas - magyar nyugdíjak valójában a Fidesz stratégiai pártérdekeit vannak hivatva szolgálni. 2009-ben még csak évi 820-840 új kérelemmel számolva az akkori 6 milliárdforintot kitevő ukrán nyugdíj-kötelezettség évi 900 millió forinttal növekedett volna, az új államközi egyezmény ezt a folyamatot szándékozott megállítani, miközben a korábban vállalt kötelezettségek terhe is évről évre csökkent volna. A Fidesz-kormány 2010-ben félresöpörte az új egyezményt, de hogy ennek mekkora a tényleges költségvetési kára, azt titokban tartja. Ha csak a korábbi ütemű új igényekkel kalkulálunk, akkor az elmúlt öt év alatt a költségvetés csaknem 15 milliárd forintot duhajkodhatott el az Ukrajnában kifizetett nyugdíjakra.
Mindeközben a hazai szociális ellátások voltak a legnagyobb vesztesei Orbán Viktor szociálpolitikai fordulatának: 2010 óta több mint 1000 milliárd forintot vontak ki a magyarországi szociális ellátásokból. A TB kiadásai a GDP 19,3 százalékáról 14 százalékra csökkentek az elmúlt öt éve alatt!”