Ezért nincs többé remény a Közel-Keleten

„Felrobbantották az iszlamisták a hírek szerint Palmüra egyik legjelentősebb ókori műemlékét, Baál-Samin templomát. A rombolás már korábban elkezdődött Allat istennő monumentális oroszlánszobrának összezúzásával, a terület elaknásításával, a 81 éves Háled Aszaád főrégész barbár lefejezésével. Nem kérdés, hogy idővel az egész város erre a sorsa fog jutni. (...)

Ha a Nyugat esetleg képes lenne az Iszlám Állam megsemmisítésére – aminek most nem sok jelét mutatja –, Szíria akkor is végleg megsemmisült, akárcsak Atlantisz. Normális ország soha többé nem lehet újra belőle, mint ahogy Irakból sem lett, bárhogy fordult is a hadiszerencse az elmúlt évtizedekben. Etnikai-vallási sokszínűsége elveszett, társadalmát brutális trauma érte, szépsége örökre a múlté.

Palmüra a nyugati múzeumokban, könyvtárakban él tovább: könyvekben és képeslapokban, fotókban és egy-két megmentett tárgyban, az elsüllyedt Atlantisz véletlenül partra sodort roncsaiban, amit a mi biztonságos világunk, a Földközi-tenger boldogabb oldalán megőrizhet. Európa és Amerika mai, ijesztően csekély kaliberű vezetőin múlik, hogy az utódainknak egyszer ne Párizst és Londont, Bécset és Rómát kelljen elsiratniuk.”