Minden szar ember ugyanolyan szerte a sártekén
A minap posztoltam arról, hogy felháborít a baloldali anticionizmus olykor rendes antiszemitizmusba hajló szövegelése.
Ezek az emberek nagyon szeretnek – és tudnak – zenélni, mégis úgy érezték: nincs az rendjén, ami történt.
„Vasárnap azt is gondolhattuk volna, hogy itt vége is a történetnek: egy újságíró hazudott, egy muzsikust megaláztak, néhány olvasót becsaptak, egy megvezetett fesztiváligazgató pedig hozott egy gyors és katasztrofálisan rossz döntést. Nincs itt semmi látnivaló – ez a magyar médiavirtus, ennyire futja. Nem kell ismerni a Muzsikást, nem is szólva Petrás Máriáról, és nem kell ismerni a zenéjüket, az erdélyi zsidó zenét sem, amely világszerte hódítja meg a füleket és a szíveket, és ők maguk nyilatkozták róla, hogy »száz százalékig magyar és száz százalékig zsidó.«
Az antiszemitizmus valóban gyomorforgató problémája ennek az országnak – de leantiszemitázni annak az együttesnek a szólistáját, amely talán a legtöbbet tette a zsidó népzenéért az elmúlt évtizedekben, semmivel sem nagyobb dicsőség, mint a kurucinfón teli szájjal zsidózni. Amiért egyáltalán érdemes erről a szomorújátékról írni, az Muzsikás együttes hétfői reakciója: a fesztivál szombati közleményében foglaltakkal ellentétben ugyanis lemondták a koncertet, méghozzá a meghívott szólistákkal teljes egyetértésben. Íme a névsor: Herczku Ágnes, Balogh Kálmán, Bob Cohen, Farkas Zoltán Batyu.”