„Említette, hogy »minőségi különbség nem lesz, csak mennyiségi« a csúcsborok és az első osztályú, de nem luxusborok között. Akkor mire alapozza az áremelést?
Van minőségi különbség, de ez legfeljebb néhány százalék. Kóstolásnál ezt lehetetlen észrevenni.
Ahogy mondtam, ezzel még mindig nem csináltuk meg a világ legdrágább borát, ráadásul maradunk a középosztály árszínvonalánál is a Királlyal, amiről szintén azt mondjuk, hogy elsőosztályú, de fiatal, mert még csak 25 éves.
Minden első osztályú borunk dűlős lesz, tehát a 4 mádi történelmi első osztályú helyről (Király, Nyulászó, Szent Tamás és Betsek) származik majd, és a Szent Tamás kerül a csúcsra. Muszáj, hogy a történelmi besorolásra alapozzunk.
Nem lesz ez az áremelés túl nagy ugrás ahhoz képest, hogy mások is ugyanebből a dűlőből készítenek borokat?
Nekünk egyedi utat kell járnunk. Huszonévvel ezelőtt rá kellett, hogy jöjjek, hogy mindent fel kell forgatni. Nem lehet valahonnan folytatni, hanem az alapoktól, a fajtáktól, a termőhelytől, a minőség újrahatározásától kell kezdeni. Most eljött az idő, hogy azt is fölforgassuk, amit eddig csináltunk.
Függetlenül attól, hogy vannak és voltak kudarcok, mindig volt egy fősodor, amit továbbvittünk annak ellenére is, hogy sokan nem értettek egyet vele.
Hozunk magunkkal a múlt rendszerből egy szégyenlős magatartást, hogy »mit fognak mondani, ha termelők, vásárlók meglátják a polcon?« Hát nem fogják meglátni, mert szétszedjük a kínálatot. Lesz ami hazai polcokra megy, meg ami az extra külföldi piacokra.
Egy-két kóstolón pedig majd megmutatja...
Mindenkinek megmutatom kóstolókon, mert nem az a lényeg, hogy eladjuk, hanem, hogy legyen és tudjanak róla. Valaki elmondhassa, hogy ő már kóstolta. Hogy építsünk fel másképp egy márkát, ami a világ egyik legdrágább eljárásával dolgozik?”