Uniós imázsépítés

„Az alapító atyák európai értékei kiüresedtek, és egyetlen reklámkampány sem pótolhatja hiányukat. (Ettől függetlenül az irdatlan reprezentációs keretből talán az Európai Bizottság vezetőjének fogadhatnának egy addiktológust és egy vérprofi protokollost, ez jelentősen javíthatna az összképen.) Nagy Britannia 1973-ban csatlakozott az EU elődjéhez, az akkori Közös Piachoz, ám a mai napig nem sikerült meggyőzni a briteket az unió előnyös oldaláról.

Az államapparátus fonákját időtállóan bemutató Igenis, miniszter úr című brit kormányzati alapműben (nem véletlenül volt Margaret Thatcher néhai brit kormányfő kedvence) a tapasztalt közigazgatási államtitkár cinikusan fogalmazta meg az EU lényegét: »Mi, angolok azért léptünk be, hogy kiszúrjunk a franciákkal, mégpedig oly módon, hogy leválasztjuk őket a németekről. A franciák azért csatlakoztak, hogy az alacsony hatékonyságú mezőgazdaságukat védelmezzék a piaci versenytől. A németek meg azért, hogy megtisztuljanak a népirtás bűnétől és az emberi fajhoz számítsák őket.«Gonosz megjegyzés, de a britek jelentős része szerint van benne némi igazság. Vélhetően ők fognak nemmel szavazni az EU-tagságról szóló majdani referendumon.

Sokan érzik úgy, hogy – az önigazoló kampányok ellenére – Brüsszel sokszor mintha csak egy-egy tragédiára várna ahhoz, hogy végre érdemi lépést tegyen fontos kérdésekben. És ezt sem a PR-kampány, sem az uniót népszerűsítő kifestőfüzetecskék, sem a videoreklámok ezrei nem feledtethetik.”