Kína vagy Amerika? Verseny a szuperhatalmi pozícióért

„A legszembetűnőbb változás, hogy visszatérőben van az Egyesült Államok vezető szerepébe vetett hit. A felmérésben részt vevő három tucat országban a megkérdezettek 51 százaléka szerint az USA a világ vezető gazdasági ereje, s csak 26 százalék gondolja úgy, hogy Kína. Két éve az USA csak 41, Kína pedig 34 százalékot kapott – ekkora változás a két ország teljesítményében nem történt, inkább csak a közvélemény érzékelte úgy, hogy Amerika láthatóan maga mögött hagyta a válságot, Kína pedig – bár továbbra is szép szaporán fejlődött – a csodavárók körében csalódást okozott. Maguk a kínaiak is csak a második helyre sorolják országukat, míg az amerikaiak bíznak magukban (hiszen amerikaiak), ők természetesen a sajátjukat érzik a vezető gazdaságnak.

Érdekes, hogy Amerika királyságában – persze az oroszok mellett – éppen Washington európai barátai hisznek a legkevésbé: a britek, németek, franciák többsége Kínát teszi az első helyre. Az USA erejébe vetett bizalom azonban csak a jelenre vonatkozik: a felmérésben részt vevő országok kétharmadában – magában Kínában is – a többség úgy véli, Kína előbb-utóbb a világ vezető gazdasága lesz, vagy már most az. Az amerikaiak megosztottak a kérdésben: körülbelül annyian mondják, hogy Kína sose fogja megelőzni az USA-t, mint ahányan az ellenkezőjét. Érdekesség, hogy Kína felemelkedésében – az európai haverok mellett – éppen azok nem hisznek, akiknek a legjobban tartaniuk kellene tőle: a „Kína soha nem előzi meg Amerikát” opciót a Kínával súlyos területi vitákba bonyolódott három ország, Japán, Vietnam és a Fülöp-szigetek lakói választották a legnagyobb arányban. Rajtuk kívül alig van ország, ahol ennyire hisznek dollárpapában. Mindennek azért is van jelentősége, mert ha valakiről elhiszik, hogy hamarosan a legnagyobb hatalom lesz, akkor azzal igazából már most ő a legnagyobb hatalom.”