Képeslapról ismerve

„Szlovákiában az elmúlt hónapokban két ismeretlen ellenséggel kapcsolatos kampány is lefutott. Az első a homoszexuálisok jogaival kapcsolatos, családvédelminek csúfolt népszavazás volt, amikor az átlag szlovák állampolgárnak egy olyan kisebbség tagjainak sorsáról kellett (volna) döntenie, akiket maximum viccekből - ha úgy tetszik: képeslapról - ismer. Nem csoda, hogy az intenzív kampány ellenére alig sikerült valakit odahúzni az urnákhoz.

A mostani, bevándorlóellenes hőzöngés nagyon hasonlóan működik, egy körülménnyel súlyosbítva. Ez pedig az, hogy lokalizáltan - ott, ahol tényleges mozgás van, például Bősön - valóban fontos lenne helyes megoldásokat keresni és találni a bevándorlók jelenlétének kezelésére. Azonban, mivel a politikai elitek nagy része inkább azzal foglalkozik, hogyan tudna a választások előtt gyűlöletből tőkét, uszításból szavazatokat gyűjteni, a tényleges problémakezelés helyett a ködszurkálás viszi a prímet. Miközben megy a folyamatos hergelés, épkézláb javaslattal arra vonatkozóan, hogy mi legyen a növekvő létszámot elviselni kénytelen táborok és a körülöttük levő települések lakóival, talán még egyetlen párt sem állt elő. Miközben a befogadótáborok mellett lakók arra várnának válaszokat, hogy akkor hogyan is lesz ez innentől, politikai elitjeink fő tevékenysége az általános lózungok mormolása, a témaérzékeny szélsőjobb pedig mindenféle internetes álhírek, manipulált fotók és propaganda megosztásával van elfoglalva. A leghangosabban tapasztalatom szerint pont azok üvöltenek, akiknek a szomszédjában tegnap sem volt és holnap sem lesz menekülttábor.”