Görög szuverenitás: elvek és tévhitek

„Nem állítom, hogy az adós önrendelkezésének korlátozásakor csupán a kompetencia követelményének kell érvényre jutni. A korlátozás kompetens mivolta csak szükséges, de nem elégséges ahhoz, hogy a szuverenitás korlátozása legitim legyen. Ha azonban a trojka feltételeit szuverenitás-korlátozásként fogjuk fel, akkor minden bizonnyal nem teljesítik már a kompetencia követelményét sem. A Nemzetközi Valutaalapnak a Görögország és a trojka közti tárgyalások során kiszivárgott fenntarthatósági elemzése rámutat, hogy a kívánt megszorítások nem teszik fenntartható pályára a görög gazdaságot. Nem arról van szó tehát, hogy pusztán az adós és a hitelezők között alakult ki nézeteltérés a korlátozások hatékonyságáról: maguk a hitelező felek mindegyike sincs meggyőződve azok hatékonyságáról. Aligha állíthatjuk tehát, hogy jelen esetben a hitelező érdemben megfontolta és figyelembe vette a követelései ellen szóló érveket, szakértői véleményeket.

Összességében tehát Görögország nemzeti önrendelkezése nem sérül azért, mert most épp nem folytathat olyan gazdaságpolitikát, amilyet csak szeretne. Az adósságok elengedése elleni erőfeszítések pedig a hitelezés társadalmi gyakorlatát segítenek fenntartani, amivel más, szuverenitásukat gyakorolni akaró, szegényebb nemzetek is jól járhatnak. Végképp nem kifogásolhatjuk Görögország nemzeti szuverenitásának korlátozását, ha úgy véljük, a jelen körülmények között a nemzeti szuverenitás hibás és idejétmúlt ideál. Ha azonban helyes a görög megszorítás-csomagot a szuverenitás korlátozásaként felfognunk – ami mellett további érvekre lenne szükség –, akkor van okunk úgy gondolni, hogy a trojka feltételei illegitim módon korlátozzák Görögország nemzeti szuverenitását a fenti tévhitektől függetlenül is.”