Nyitott ablakok

„Aztán utazik az emberfia a családjával pár száz kilométert, s esti sétájuk során bekukucskálnak egy kocsma nyitott ablakán, amin át jófajta gitárzene tölti meg az utcát. A bentiek barátságosan intenek, jöjjenek be.

Az érkezők bizonytalankodnak, így kijönnek értük. Pecsétet nyomnak a kezükre, meg sört a poharaikba, jelezve, közéjük tartoznak, erre az estére legalább. Az asztalokat megforgatják, hogy mindenki a másik szemébe nézhessen. Az érkezők mondják – jól angolul csak a gyerek beszél –, hogy magyarok, az asztalok körül csehek, oroszok, egy francia egyetemi professzor, két világjáró holland, egy angol Londonból, s ki tudja még. A magyar szóra a cseh zenész a Gyöngyhajú lánnyal válaszol. (…)

Egy kiskocsmában képletesen szólva együtt ült fél Európa. Nyitott ablakoknál. Mutatva, hogy szép a világ és kerek. Kinek így, kinek úgy.”