„Valamiért Bauer Tamás és barátai, a 2010-ben hanged, drawn and quartered balliberális politikai elit és annak holdudvara azt gondolja, hogy majd újra jönnek, mert nekik általános jövési joguk van. Úgy gondolják, hogy ez az ország nélkülük úgy is tönkremegy, és a nép sírva fogja őket kérni, hogy mondják meg, hogyan kell helyesen gondolkodni a dolgokról, szigorú de igazságos fejtartással, Bauer Tamás esetében nájlonzacskóval és kisrádióval súlyosbítva. Mert ők nagy tudású, végtelen tehetségű emberek, akik arra vannak predesztinálva, hogy elmondják a magyar népnek, hogy mit tud szegény magyar nép kurvára rosszul. Ülnek a kis újságjaikban, rádióikban, tévéikben, néznek egymásra, hogy de baromi egy képességekkel áldotta meg őket a Jóisten, mégis mit gondol ez a nép, hogy ők most itten egyik napról a másikra nem lettek élcsapat.
Nekem nincsenek különösebb illúzióim az édescuki magyar néppel kapcsolatban, nagyon, nagyon, nagyon utálom Orbánt meg a sleppjét, a Lánczikat, Habonyokat, Rogánokat, a kapzsi és korrupt milliárdosaikkal, sunyi sajtógörényeikkel, udvari fasisztáikkal együtt. Az Alaptörvényükkel meg esetleg kitörölhetik a seggüket. De utána az a szaros Alaptörvény marad Magyarország alkotmánya, a szaros jogállamiságának a szaros alapja, és addig marad a szaros Orbán-rezsim, amíg ennek a szaros országnak így konveniál. Nem az Élet és Irodalom fogja eldönteni, hogy ki vezeti ezt az országot, hanem a magyar nép. Akkor is ha a magyar nép néha kicsit hülye, néha kicsit önző, néha kicsit szarházi, ez az ő országuk, az ő életük, az ő választásuk.”