Heuréka, köztársaság!

„A Munkáspárt egy időre jegelte a köztársaság ügyét. Ebben hozott újdonságot a július utolsó hétvégéjén tartott országos kongresszus, amelyen a párt úgy döntött, ki akar dolgozni egy olyan tervezetet, amellyel elérhető a köztársasággá válás, és ha kormányra kerül, külön miniszteri posztot szentel ennek a kérdésnek.

Ausztrália ma minden ízében szabad köztársaság. Kivéve papíron – jelentette ki 2013-ban David Morris, az Ausztrál Republikánus Mozgalom (ARM) egyik akkori vezetője a Mandinernek készített beszélgetésünk során. Ausztrália ma is a brit korona alá tartozik, az államszövetség legfőbb közjogi méltósága a mindenkori brit uralkodó, illetve az általa – az ausztrál miniszterelnök ajánlására – kijelölt főkormányzó. Emellett a legfőbb nemzeti jelkép, a zászló is arról árulkodik, hogy az egykori gyarmati múltnak még mindig vannak szimbolikus maradványai az országban. (...)

Három dologra van szükség ahhoz, hogy Ausztrália neki tudjon menni a folyamatnak – és mindháromhoz konszenzus kell. Először is meg kellene egyezni abban, hogy az új államformához vezető utat miképpen járják végig. George Mason jogászprofesszor a The Age című ausztrál lapban lefektetett egy szerinte üdvös menetrendet. Úgy véli, két választás között félúton kellene egy olyan nemzetgyűlést megválasztani, amely az akkori politikai erőviszonyokat tükrözi. Ez a nemzetgyűlés három különböző modellt alkotna, amelyekkel az új államforma szerint működhetne az ország. A következő országos választáson egyúttal népszavazást is tartanának, amelyen a választópolgár dönthetne: szeretne-e köztársaságban élni, és amennyiben igennel voksol, választhat a nemzetgyűlés által kidolgozott három modell közül. A legtöbb szavazatot kapó modellt pedig egy újabb népszavazáson legitimálnák. Mason professzor szerint ezzel a menetrenddel három, maximum négy év alatt végig lehetne vinni a folyamatot.”