Fogjátok már fel, hogy csak a hergelés befejeztével lehet megoldást keresni!

„Tudnánk segíteni, ha akarnánk. A menekültekkel szemben a leghumánusabb és egyben a Nyugat számára leghasznosabb eljárásmód az, ha bebocsátást nyernek, és lehetőséget kapnak arra, hogy a hatóságok elbírálják a menedékkérelmüket. Ha itt vannak, és hagyjuk őket dolgozni, tanulni, az a lakosságnak is előny, hiszen a tapasztalatok azt mutatják, hogy a külföldi állampolgárok Németországban például átlag háromezer euróval többet fizetnek be életük során adóként, mint amennyit szociális juttatásokként kapnak. És profitálunk azáltal is, hogy hazatérve majd ezek az emberek viszik az európai tapasztalataikat és kapcsolatrendszerüket, és ezeket felhasználva próbálják majd meg a háborúk után újból felépíteni az országukat, és visszahozni azt a nemzetközi vérkeringésbe.

És amikor ezt konstatáltuk, elkezdhetjük feltenni azokat a kérdéseket, amelyeket idáig inkább kijelentettünk, de még annál is inkább propaganda-üzemmódban próbáltunk lenyomni az emberek torkán.

Például, hogy lehetnek-e a menekültek között terroristák? Erre a válasz: semmi nincs kizárva, de azért elég idióta húzás lenne bármely terrorszervezettől, hogy ezer kilométereket gyalogoltatja az embereit fegyver nélkül, miközben utánpótlását meg Európából próbálja toborozni. Meg az is elég ostoba húzás lenne egy terroristától, hogy direkt leveteti az ujjlenyomatukat a hatóságokkal (hiszen ez elkerülhetetlen Európába jutva). Másrészt vannak titkosszolgálataink és menekültügyi eljárásaink, amelyek segítenek kiszűrni, ha valaki ilyen céllal érkezne (és nekik menedéket sem vagyunk kötelesek adni).

De miért fogadjuk be őket, ha esetleg, elméletileg, vagy akár egy gondolatkíserlet erejéig, nincs kizárva, hogy vannak közöttük terroristák? Talán azért, mert ugyanennyi erővel nekünk is mondhatnák bármelyik határátlépésnél, hogy »Tünés haza, terrorista!« Valamennyi statisztikai esélye mindannyiunknál megvan ennek.

És mi van, ha rossz társaságba keverednek, vagy ha úgy döntenek, hogy itt maradnak, és a gyerekeik terroristák lesznek? Na ja, nem árt integrációra is költeni. (…)

Miért van mindenkinek drága sportcipője és telefonja? Nem néztem meg mindenkinek a ruházatát, de a Közel-Keleten elég könnyű olcsó másolatot kapni bármiből, legyen az Nike cipő vagy Armani póló, szóval simán lehet, hogy nem Gattyán György luxusáruházából öltözködnek. A telefon meg egyáltalán nem csoda, ha azt vesszük, hogy ez általában az egyetlen eszközük, aminek segítségével kapcsolatot tartanak az otthoniakkal, és tervezhetik az útvonalukat. Ráadásul az elmúlt években a Közel-Keletet elárasztották az olcsó és használt okostelefonok is (részben az arab tavasz hatására még kiszuperált Iphone-ok is jöttek). Plazmatévét viszont nem láttunk még egyikük hóna alatt sem, de még laptopot se nagyon.

Most akkor vegyünk fel mindenkit? Nem túl sok ez? Jogos kérdés. Szoktak riogatni azzal, hogy egész Afrikát, azaz egymilliárd embert nem tudnánk felvenni – bár nem is készül ide egész Afrika, sőt, még a menekültek nagyobbik része is inkább az otthonához közel, a szomszédos államokban marad, mert nincs pénze az útra, és szeretne minél hamarabb hazatérni, ha stabilizálódik a helyzet. A helyzet az, hogy még senki nem vizsgálta, mikor lenne túl sok a menekült, bevándorló, stb. az országban. De kérdés az is, hogy mi lenne az a »túl sok«. Az viszont biztos, hogy most még nem tartunk annál a pontnál, hogy ez egy komolyan aggasztó kérdés lehessen, hiszen Európa lakossága nem nő, hanem csökken, és simán profitál mostani mértéken a bevándorlásból. Aki veszít azzal, hogy Európában van, és nem otthon (már amenyniben béke lenne), az a szír irodalomtanár, akit csak takarítónak vesznek fel nálunk, és az ország amelyet maguk mögött hagytak (legalábbis attól a ponttól kezdve, hogy el lehetne kezdeni az országot felépíteni). Szóval persze, az is egy legitim kérdés, hogy úgy tekintünk-e rájuk mint átmeneti vendégekre, vagy mint leendő állampolgárokra, és az is, hogy miképpen segédkezünk majd nekik hazájuk helyreállításában.”